76167. lajstromszámú szabadalom • Alulszóróvetőgépekhez való vetőszerkezet

— 353 — is kell, hogy ezekkel elzárhatók legyenek. Erre a célra a (B) tolókák, (11) kapcsoló­rudakkal és (12) karokkal, a (13) tengely -elforgatásával, együttesen emelhetők és sülyeszthetők. A (B) tolókákban hossz­hasíték van kiképezve úgy, hogy a (11) kapcsolórúdban elrendezett, ezen a hossz­hasítékon keresztüldugott, az 1. ábrán látható esavarszögön ülő szárnyas csa­varanya meglazításával, bármelyik ve­téssor rögtön elzárható, míg a többi ve­téssor ezen (B) tolókái ugyanekkor a kí­vánt beállított helyzetben maradnak. Hogy a (B) tolókák újból való pontos be­állítása azonnal lehetséges legyen, azok egy-egy (14) ütközővel vannak ellátva. A (B) tolókák beállítása, külön, a (13) tengelyen megerősített (G) emelő segé­lyével (3. ábra), skálabeosztás mentén történhetik. Minthogy azonban a tolókák megnyitása ópúgy a vetőmag szemnagy­ságával függ össze, mint a (C) fenék­lemez elállítása, ezért, amint azt pl. a 3. ábra mutatja, olyan az elrendezés, hogy egyetlen (Gr) emelővel mindkét, (9 és 13) tengelyt egyidejűleg lehet megfelelően el­forgatni. Az (F.) emelő a (C) fenéklemez elállítására való (9) tengelyen ül, a (G) emelő pedig a (B) tolókák elállítására szolgáló (13) tengelyen. A két, (F és G) emelő a (15) körívalakú lemezzel szilár­dan egymáshoz van kötve és pedig az en­nek (18 és 19) hasítékaiban ülő, megszo­rítható szárnyas csavaranyával ellátott (17), ill. (16) csavarszögek közvetítésé­vel. A (15) körívalakú lemez párjával van elrendezve. Ha már most a két, (16 és 17) csavar meg van szorítva, és az (F) emelőt, skálabeosztásán, pl. (O)-ról (4)-re állítjuk, akkor ezáltal egyrészt a (C) fe­néklemez (I) legmélyebb helyzetébe sü­• lyed (1. ábra), másrészt a (G) emelő is elforog a (15) körívalakú lemez hatása alatt, mely utóbbi, a meghúzott (17) csa­var folytán, az (F) emelővel együtt, szin­tén elforog a (9) tengely körül. Ezáltal a (12) karok segélyével a (B) tolókák ép­pen megengedett legmagasabb helyze­tükbe emelkednek. Ez a kombinált moz­gás, a ö. ábrán példaképen föltüntetett elrendezésnél, a két, (F) és (G) emelő különböző forgási pontja folytán, azáltal van lehetővé téve, hogy a (G) emelőben (20) hosszhasíték van kiképezve. Az (F) emelő továbbiorgatása a (4) osztásvona­lon túl (3. ábra), a (16, 17) csavarok meghúzott állapotában, egy a (G) emelőn elrendezett ütköző folytán lehetetlen. Ha azonban ki kell üríteni az (A) vetőszek­rényt, akkor a (17) csavart meglazítjuk, mire az (F) emelő, a (18) hosszhasíték folytán, magában e hasíték alsó végéig elforgatható úgy, hogy a (C) fenéklemez (1. ábra) eléri (II) kiürítő helyzetét. Ha aprószemű vetőmagot, pl. lóherét kell vetni a géppel, akkor a (C) fenékle­mezt az (1. ábrán teljes vonalakkal raj­zolt legmagasabb helyzetébe kell emelni, CLZCLZ CLZ (F) emelőt a 3. ábrán látható skálabeosztás (0) vonalára kell állítani. Ezáltal azonban, a (15) körívalakú lemez és a (G) emelő hatása alatt, a (B) tolókák az (A) vetőszekrény (2) nyílásait telje­sen elzárnák és így lehetetlen lenne a ve­tés, ha a (15) körívalakú lemezben (3. ábra), ennek fölső részén, a (19) hasíték nem lenne kiképezve. Ezen hasíték foly­tán azonban, a (16) csavar meglazítása után, a (G) emelő ekkor kissé balra for­gatható úgy, hogy a (B) tolókák kisisé megemelkedhetnek és a (2) nyílásokat kissé szabaddá tehetik úgy, hogy az apró­szemű vetőmag kiszórása lehetővé válik. Az (E, El) vetőmagvezetőfalaknak az 1. ábrán látható kiképzése a megoldás­nak csak egy módját tünteti föl; ugyanez az eredmény elérhető ugyanis mindegyik ilyen vezetőfalnak az (E és Ex) részekre való kettéosztásával is, amint az a 4. áb­rán föl van tüntetve. Szabadalmi igények: 1. Alulszóró vetőgépekhez való vetőszer­kezet a vetőszekrényen kívül lévő vetőkerekekkel, azáltal jellemezve, hogy a szokásos kiürítő csapóajtó, va­lamint a vetőszekrénnyel egyébkor szilárd kapcsolatban álló vetőszek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom