76158. lajstromszámú szabadalom • Závárzat öntöltőpisztolyok számára a fogantyúrészen vezetett zárótolattyúval

hossz- ós elölnézetben szemléltetik. Á 8., 9. és 10. ábrák a vezérlőágyazatnak megfelelő nézetei. A föltüntetett foganatosítási alaknál az (11), (12) elreteszelő szemölcsök (6. ábra) egymással átlósan szemben, közel a cső (10) vastagabb részének mellső végén vannak elrendezve, míg az (13) vezérlőszemölcs a két elreteszelő szemölcs között, hátrább fekszik. Az (11, 12) elreteszelőszemölcsökkel korrespondálva, az (i) zárótolattyú (1. ábra) belső falában megfelelő gyűrűalakú (il, i2) vájatok vannak elrendezve (2. ábra), melyeknek mellső falfölületei csukott závárzatnál az elreteszelő szemölcsnek ellenfala.it alkotják. Ezen gyűrűalakú (il, i2) vájatokkal kapcsolatban, ezekbe torkoló (jl, j2) hosszhornyok vannak elrendezve, melyek a vájatoktól a zárótolattyú mellső végéig terjednek és szétreteszelt állapotban, a zároló visszamenésénél az elreteszelőszemöl csöknek szabad átmenetét teszik lehetővé. Az el- és szétreteszelési folyamat, ismert módon, akként történik, hogy a cső, vezérlőszemölcsének megfelelő ágyazatba való kapcsolódása által kényszermozgás folytán egyet előre, ilL egyet hátrafelé forog, mely forgás által az elreteszelőszemölcsök vagy az (il, i2) vájatokba vagy ezen vájatokból a hosszhornyok pályáiba hozatnak. A föltüntetett foganatosítási alaknál az elreteszelő szemölcsök fölfekvési fölületeiken le vannak rézselve, még pedig relativ meredek csavargörbékben, melyek önrekesztésre törekszenek; ellenben a vezérlőszemölcsök görbéi meglehetősen laposak, hogy kézzel való nyitásnál a szétreteszelést lehetőleg könnyen és kényelmesen végezhessük. A vezérlőszemölcs ellenfala gyanánt a (g) fogantyúrész (gl) meghosszabbításában (1. ábra) külön (h) betétdarab van elrendezve (2. ábra), mely hüvelyalakú alsó (hl) részével (1. ábra) a (gl) meghosszabbításban vezetődik és fölső (h2) részében (9. ábra) a vezérlőszemölcs alakjának megfelelő (h3) vezetőgörbével bír. A (h) betétdarab vagy vezérlőágyazat emellett hátrafelé való eltolhatóságában a (gl) fogantyúnak belső (g2) válla (3. ábra), előre való mozgásában pedig külön pecekalakii (z2) ütköző által van határolva, mely alulról nyúlik be a (hl) hüvelynyúlvány (1. ábra) (h.4) áttörésén át. A működési mód ezáltal úgy alakul, hogy a lövés után a visszalökési energia folytán a vezérlési ágyazat a závárzattokban elreteszelt csővel, egy a lövedék és a töltet nehézségéhez képest hosszabb vagy rövidebb utat akadálytalanul befuthat és csak a (g2) vállba való ütközés által gátoltatik mozgásában, tehát megáll, ezt követőleg pedig a zárótolattyú továbbcsúszásánál a csőnek a minden egyes kaliber »számára külön megállapítandó szögelfordulása által létesíti az elreteszelést A zárás tehát föltétlenül positiv. A zárótolattyúnak újra való előrecsúszásánál azután, mihelyt a zárószemölcsök eljutottak a (jl és j2) hosszhornyok hátsó végéhez, első sorban a (h) ágyazat tolatik előre ismét a kezdő helyzetbe, a zárótolattyú hátsó végében elrendezett záróiénak ütközése által, mely helyzetben áttörésének hátsó falával az ütközőpecekhez támaszkodik, miáltal a cső oly mértékben forog visszafelé, hogy a szemölcsök az (il, i2) vájatokba kapcsolódnak, miáltal az el reteszelés létesül. A csőnek előre- és hátrafelé való forgása azáltal határoltatik és szabályoz,tátik, hogy az egyik vagy másik helyzetben a vezérlőszemölcs oldalfölületeivel az egymással szemben fekvő alsó (i3, i4) vezetőléeekkel jut érintkezésbe. Ezekkel az oldalfölületekkel a cső a zárótolattyúnak előre- és hátracsúszásánál is biztosan vezettetik. A cső forgásának mértéke vagy a vezérlőszemölcs széléssége emellett úgy van megválasztva, hogy a szemölcs csak akkor ütközik a megfelelő tokléchez, tehát a továbbforgás csak akkor szűnik meg, miután a csővég a zároló mellső fölületéhez majdnem odaszorult. Ezáltal a cső töltényágyazatával a zárolóhoz némileg szorosan hozzácsavaroltatik és így hatályos