76119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés palaolajoknak nyerésére

gyobb léptékben, a 4. ábra pedig a kemence másik végén alkalmazott kiürítőkésziiléknek végnézete ugyancsak nagyobb léptékben. Az 5. ábra harántmetszet az 1. ábrának V—V vonala szerint nagyobb léptékben, végül a 6. ábra a kemencecsőnek végnézete. A kemence a többrészű (a) csőből áll, mely (b) görgőkön fut (6. ábra) és pl. a közepén a (c) hajtókerékkel van ellátva, oly célból, hogy csigahajtással vagy hasonlóval lassan körülbelül percenkinti egy fordulatsebeaséggel forgásba hozhassuk. Az (a) kemencecső kissé lejtősen fekszik és több, a rajzon hat szakaszra van osztva. A hat szakasz mindegyikét egy-egy (d) fűtőkamra ves^i körül, amelyekben generátorgázfűtéssel a szükséges hőfokot tartjuk fönn. A generátorgázt egy vagy több (f) nyíláson át, (g) fúvókák segélyével oldalról vezetjük be a (d) fűtőkamrákba (5. ábra). A (d) fűtőkamráknak fölhevítése olykép történik, hogy a pala a forgócsőbe a leghidegebb övben lép be, és midőn a csövön áthalad, mindig magasabb és magasabb hőfokú övekbe jut, úgy, hogy a cső végén a bitumen a palából teljesen ki van vonva. Az (a) forgócsőnek etetésére a kettős (i, h) siló szolgál, melyek közül az egyik a palát a forgócsőbe adagolja, olyképen, hogy a közös (k) sz^pítócsiga a palát a forgócsőnek végébe beveheti, míg ugyanazon idő alatt a másiktsilót a csészés (m) emelőkészülék segélyeiéi friss palával megtöltjük. A két siléí- alkalmtzásának a célja, hogy levegőnek behatolását a kemencébe lehetőleg megakadályozzuk, mert mialatt az etető silóból a (k) csiga a palát a forgócsőbe bevezeti, ez a silp fölül zárva van. Mihelyt azután ennek a silónak tartalma a forgócsőbe kiürült, ezt a silót a forgócső felé elzárjuk és a töltőtölcsérnek kinyitása által friss palát vezetünk belé. Az időközben megtöltött silót fölül elzárjuk, úgy, hogy azután az alsó tolattyúnak kinyitása után a forgócsőbe további anyagot vezetünk be. Ily módon tehát levegőnek behatolása a forgócsőbe, i amennyire csak lehetséges, meg van akadályozva. A forgócsőnek kiürítése a másik végén hasonló módon történik, vagyis a levegő beáramlását itt is a lehetőség szerint megakadályozzuk. A csőnek vége e célból egy (o) kiürítősilóba torkol, melyhez egy meghatározott űrtartalmú (p) mérőtartány csatlakozik. Mindkét (o, p) siló egy-egy (q) zárótolattyúval van ellátva. A levegő behatolását továbbá még azáltal is megakadályozzuk, hogy a silót állandóan valamilyen közömbös gázzal, pl. füstgázzal vagy vízgőzzel megtöltve tartjuk, melyet az (r) vezetéken át vezetünk be. A keletkező palaolajgőzöket az (a) csőnek alsó végén az (s) vezetéken át elszívjuk, és ismert módon vízhűtőben kondenzáljuk és fölfogjuk. A nem kondenzálható gázokat gazométerben gyüjtjük össze és a tüzelésre használjuk föl. A bitumennek kivonását a. palából, túlhevített vízgőznek beveztése által önmagában ismert módon még támogathatjuk is, ha a palával magával vitt nedvesség nem elegendő. Szabadalmi igények. 1. Eljárás palaolajoknak nyerésére forgó lepárlási retortákban, azáltal jellemezve, hogy a palát folytonos üzemben egy forgó csőnek fölső végébe vezetjük be és ezen csövön való áthaladásnál mindig magasabb és magasabb hőfoknak kitéve vezetjük a cső másik végéhez, mimellett a keletkezett gőzöket ismert módon elszívjuk. 2. Berendezés az 1. alatt igényelt eljárás foganatosítására, azáltal jellemezve, hogy a forgócső több részre van osztva és mindegyik részt egy-egy külön fűtőkamra veszi körül, melyekben a különböző szükséges hőfokokat tartjuk fönn. 3. Az 1. alatt igényelt eljárásnak egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a palát a forgócsőnek egyik végébe levegő elzárásával vezetjük be,