76105. lajstromszámú szabadalom • Szelepvezérmű lokomotív gőzgépekhez

— 3 — lép föl. A vezértengely ezzel járó eltolódása folytán már most a teljes (46) tárcsa jut a bebocsátó-szeleporsók (27) görgői alá és így az a bebocsátószelepeket állandóan nyitva tartja. A vezértengely eltolódása folytán egyidejűleg a (24) kibosátóbütyök is elmozog a kibocsátószelep-orsók (27) görgőitől, úgy, hogy mindkét kibocsátószelep-orsó a (17) rugók hatása alatt záródik és ezen állásában megmarad (2. -ábra). A vezértengely eltolódása csak a bebocsátószelep-orsók megemelt állapotában következhetik be, mert a (10) orsókhoz oldalt hozzászoruló teljes (46) tárcsa a vezértengely elmozgását meggátolja mindaddig, míg a szeleporsó meg nem emelkedik. A vezérlőelemek ezen beállítása mellett tehát völgymenetnél a hengerek belsejében lévő gőz a nyitott bebocsátószelepeken át szabadon áramolhat ide-oda a két dugatytyúoldal között, míg másrészt a kipuffogás helye felől nem juthatnak tisztátalanságok a hengerbe, minhogy a kibocsátószelepek állandóan zárva maradnak. Mihelyt a vezérmű eltolódása az ismertetett módon megtörtént, a (39) teret azonnal ismét a küllevegővel hozzuk közlekedésbe, úgy, hogy a vezértengelyt körülvevő csatorna ismét nyomásmentessé "válik. Ha már most a szelepeknek ismét szabványos vezérlése szükséges, a (45) háromnyílású csap elállítása útján a (40) teret pillanatnyilag nyomás alá helyezzük. Ezáltal mindenekelőtt a kibocsátószelep-orsók megemelkednek és azután a (22) vezértengely jobb irányban eltolódik, mivel a vezértengely belső (22') részének és az ezzel szilárdan összekötött (32) szelencének átmérője közötti különbözet folytán jobbirányban túlnyomás lép föl. A vezértengely eltolódása azonban csak a (18) szeleporsók megemelkedése után következhetik be, minthogy a (24~» Kibocsátóbütyök a legalsó helyzetükben lévő orsókhoz oldalt hozzászorul és ezáltal a vezértengely eltolódását meggátolja. A vezértengely eltolódása folytán a (24) vezérlöbütyók ismét a (18) kibocsárqszclcp-orsók (27) görgői alá jutnak, míg a bebocsátás oldalán a bebocsátószelepek (10) orsóinak (27) görgői (9) rugóik hatása alatt a nagyobb (46) tárcsáról közvetlenül a (23) vezérlő bütyökre csappannak. Nyomban ennek megtörténte után a (40) teret ismét a légkörrel hozzuk közlekedésbe, úgy, hogy a vezértengely egész tokja ismét nyomásmentessé válik. A találmány szerint tehát igen egyszerű és biztos vezérlést érünk el, mely bármely üzemállásban a vezértengely tokjának teljesen nyomás nélküli állapota mellett dolgozik, úgy, hogy ezen tok kifelé való külön tömítést nem igényel, míg a vezértengely tokjának csupán átmenetileg történő nyomás alá helyezésével minden további intézkedés nélkül foganatosítható a vezérlésnek üresjárásra vagy fordítva aló átváltása, mimellett az alkalmazott mechanikai rögzítés tökéletes bizonságot nyújt a vezértengely foganatosítandó elolódásainak helyes sorrendje tekintetében. A 3. ábra szerinti foganatosítási alak a/, előbbitől abban különbözik, hogy a vezértengely (4) tokja nincs részekre osztva és hogy annak belseje egyetlen (47) cső útján van a háromnyílású (48) csappal összekötve. Azonkívül a (22) vezértengely a (4) tok fenekén át ki van vezetve és végén a (49) vastagítással van ellátva, amellyel az (50) emeltyű van összekötve. Ezen (50) emeltyű a gépész fülkéje felől elállítható és ezzel a vezértengelynek, illetve az azon elrendezett bütyköknek axiális eltolása eszközölhető. Völgymenet kezdetén itt is a háromnyílású '(48) csap elállítása útján a vezértengely tokjának belsejét pillanatnyilag nyomás alá helyezzük, miáltal az összes szeleporsók megemelkednek. Ezáltal az a rögzítés, amelyet a bebocsátószelep-orsókhoz oldalt hozzászoruló teljes (46) tárcsa a (22) vezértengely eltolása ellenében okoz, megszűnik és így már most a vezértengelyt az (50) emeltyű elforgatása útján akként állíthatjuk el, hogy a teljes (46) tárcsa a bebocsátószelepeket nyiva tartja,