76101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagykötő, illetve reakcióképességgel bíró termékek előállítására kevéssé kötő, illetve reakcióképes égetett magnezitből

\ nagyobb, mint az amorf vagy fehér, kristályos magnezitből előállított terméké. Az említett két magnezitfaj között még különféle közbeeső fokozatok vannak, amelyeknek égetett termékei többé-kevésbbé az egyik vagy másik véglethez esnek közelebb. Ismeretesek már eljárások nagy kötő-, illetve reakcióképességgel bíró termékeknek kevésbbé kötő-, illetve reakcióképes magnéziából oly módon való előállítására, hogy ezeket, nyomás alatt, víz vagy gőz behatásának tesszük ki. Ajánlották továbbá az említett kiindulási anyagnak vízzel megnedvesítve, nagyobb rakásokban hosszabb időn át való raktározását, amíg, fölmelegedés közben, az anyag hidratizálása végbe nem megy. Kitűnt már most, hogy abban az esetben, ha a kevéssé kötő-, illetve reakcióképes magnéziát teljesen ki•égetet izzó állapotban vízzel vagy gőzzel kezeljük, nem kell nyomás alatt dolgoznunk, hanem célunkat atmoszférikus nyomáson egészen rövid idő alatt érjük el. Vízzel való kezelés esetén a vizet akkora mennyiségben és oly módon kell az izzó, égetett anyaggal érintkezésbe hoznunk, hogy azt a víz lehetőleg tökéletesen és egyenletesen hassa át. Végeredményben természetesen itt is vízgőzzel való kezelésről van szó, amennyiben az az izzó anyagba behatoló víz elgőzölög és hatását kétségtelenül ezen állapotában fejti ki. Víz helyett híg savakat vagy sóoldatokat (pl. MgC12,Na2C03,HCl-oldatot) is fecskendezhetünk be, miáltal némely esetben a keletkezett gőz hatása előnyösen befolyásoltatik, illetve az így kezelt magnézia kötőképessége lényegesen növekedik. Az eljárás célszerűen oly módon foganatostható, hogy a teljesen kiégetett izzó magnezittömegbe vízgőzt fúvatunk, vagy az izzó tömegre bőven vizet fecskendezünk. Az eljárás ilyen módon való foganatosítása azzal az előnnyel jár, hogy az égetett magnezitben az égetésnél fölhalmozott meleget a reakció céljaira értékesíthetjük módot nyujtunk az eljárásnak a magnezit égetésével egyesített folytonos üzemben való foganatosítására. A kapott terméket szárítás és gyenge izzítás után porítjuk. Mint látható, a ta lálmány tárgyát tevő eljárás elvben különbözik az eljárásoktól, amelyeknél a nyers vagy előégetett magnezit teljes kiégetését a szénsavnak könnyebb és tökéletesebb kiűzése céljából vízgőz jelenlétében foganatosítják. De lényegesen különbözik attól az ismert eljárástól is, amely szerint a nehezen kötő magnéziát vízbeáztatás útján teljesen hidratizálják és ezután kiizzítják, ezen eljárás időt rabló, költséges és közbenső termék előállítását kívánja meg, míg a találmány tárgyát tevő eljárás közvetlenül és a legcsekélyebb költséggel vezet célhoz. A mellékelt ábra példaképen magnezitégetésre használatos aknakemencét tüntet föl, amely az azon foganatosított csekély átalakításokkal az eljárásnak folytonos üzemben való keresztülvitelére alkalmas. Az ábrán (1) az előmelegítőakna, (2) az égetőtér, (3) a hűtőtér, (4) a gázgenerátor és (5) a gázvezeték. Az eljárást a (3) hűtőaknában foganatosítjuk, amelyben erre a célra előnyösen a célszerűen öntöttvasból való (6) hengerköpenyt helyezzük el, úgy, hogy közte és az akna fala között gyűrűalakú (7) tér marad, amelybe az (5) gázvezető cső (8) .elágazásán át fűtőgázt, a (9) csőtoldaton át pedig levegőt vezethetünk be. A (11) vízvezetékhez csatlakozó (10) vízrózsa a (3) hűtőaknába torkollik. A kiégetett magnezitet a (2) térből a (3) aknába húzzuk és itt vízzel, sóoldattal vagy máseffélével permetezzük. Az átnedvesített anyagot azután a (8) csőtoldaton bevezetett fűtőgáz és a (9) csőtoldaton bevezetett levegő segítségével újból gyengén kiizzítjuk és azután a (12) ajtón át az aknát kiürítjük, a (2) térből újra töltjük és így tovább. A külön tüzelőanyaggal való utóizzítást esetleg mellőzhetjük, ha a (3) aknában az izzó anyag permetezését rétegenkiht végezzük, a permetezett anyagrétegre izzó