76034. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy

kisebb, mint a másik két főtengely. A másodsorban említett esetben a görgők azonnal, mihelyt a csapágynak meg nem terhelt részeihez érkeznek, mozgásuk esetleges egyenlőtlenségeinek hatása alatt vagy rázkódtatások következtében tehetetlenségi síkjukból, eredeti forgási helyzetükhöz képest, haránthelyzetbe állanak be. Ha pedig a forgási főtengely a tehetetlenségi ellipsoidnak legnagyobb főtengelye, akkor a görgők önműködően állanak be eredeti forgási helyzetükbe, ha ebből az előbb említett okok miatt kibillentek volna, amit a tapasztalat igazol is. A jelen találmány szerint már most mindegyik görgőnek tömege olyképpen van megválasztva, hogy normális, vagyis a szándékolt forgási tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka nagyobb legyen, mint a görgőnek súlypontján átmenő bármely más tengelyre vonatkoztatott tehetetlenségi nyomatéka. A tehetetlenségi ellipsoidnak kívántalakját megkapjuk, ha a görgő szélességét megfelelően csökkentjük. Egy tömör hengernél nem szabad a szélességi méretnek az R -\f 3 értéken túlmennie, ahol is R = a grögősugárral. Ha azonban a görgő űrös henger, akkor nem egyedül a görgő szélessége mérvadó, hanem a tehetetlenségi nyomatéknak képlete a görgőnek mértani alakja szerint bonyolult. Természetes, hogy az imént részletezett követelményeknek akkor is meg lehet felelni, ha a görgős csapágynak futó gyűrűi hornyokkal vagy gömb-, illetőleg hengerfölületekkel vannak ellátva; a taglalt elrendezés egyaránt foganatosítható egyvagy többszörös csapágyaknál is. Hornyos csapágyaknál a görgő szélességének csökkentésénél még azt a további előnyt is érjük el, hogy a futógyürűk közé az eddiginél nagyobb számú görgők vezethetők be, anélkül, hogy a gyűrűket töltő nyílásokkal kellene ellátni. Ez a körülmény a következő ténytől függ. Ha a görgő szélességét anniyra csökkentjük, hogy a görgők mind normális helyzetükhöz képest függélyes helyzetbe átfordítva és a belső gyűrűnek futó hornyába szorosan egymás mellé helyezve a belső gyűrű kerületének csak felét, vagy ennél valamivel többet is vesznek igénybe, a belső gyűrűt a külső gyűrűhöz képest excentrikusan lehet behelyezni és csak ezután központos helyzetbe beállítani. Ezután a görgők a közöttük levő hézag hosszában a gyűrűk közt eltolhatóan és egyenletesen elosztatnak és végül minden görgő saját központos tengelye körül 90 fokkal elíordíttatik, minek megtörténtével a görgős csapágy már készen van szerelve. A mellékelt rajzban a jelen találmányt képező csapágy példaképen egy egysoros görgős csapágy gyanánt való foganatosítási alakjában van vázlatosan föltüntetve. Az 1. ábra a csapágynak oldalnézete az összeállítás kezdetén. A 2. ábra ugyancsak oldalnézet a különböző helyeken elrendezett összes görgőkkel, anélkül, hogy ezek működési helyzetükbe lennének forgatva. A 3. ábra a csapágy egy részének metszete. A 4. ábra a csapágynak oldalnézete a működési helyzetükben elrendezett görgőkkel. (a) a belső gyűrű (3. ábra), (b) a külső gyűrű, (c) a tárcsaszerű görgő. Az (a) külső gyűrű (1. ábra) excentrikusan fekszik a (b) külső gyűrűhöz, míg a (c') görgőt akként helyezzük be a futó horonyba, hogy a görgőt a két gyűrű szélei közé bevezetjük. A 2. ábra mutatja, miképen fekszik el valamennyi görgő a két futógyűrű szabad terének fölső félköralakú részébe elhelyezve, hogyan forgattatnak el azok merőlegesen normális működési helyzetükhöz képest és hogyan rendeztetnek el szorosan egymás mellett. Az (a) belső gyűrű itt koncentrikus a (b) külső gyűrűvel, ami ugyanis azonnal lehetségessé válik, mihelyt a görgők futó hornyaikban elhelyeztettek. A 4. ábra végül föltünteti, hogy a görgők miképpen vannak a futógyürűk között