75993. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnes pillanatnyilag kioldható rögzítőszerkezetekhez

— 3 -tokban az (f) horog harántkarjába ka­paszkodnak. Mindkét horgonyt rúgó 1 ártja szabványos helyzetében. A kioldás következőkép megy végbe: A (c) kapcsoló zárásakor gerjesztett (a) mágnes a (d, e) horgonyokat magához vonza, minek következtében a horgonyok orrai az (f) emelő harántkarját és ezzel együtt az (i) terhet is szabaddá teszik. A horgonyok tengelyei párhuzamos el­helyezés helyett egymásra merőlegesen is elrendezhet ők, amely esetben a föllépő rezgések hatása szintén meg T -'«n akadá­lyozva. A 4. ábra szerinti kivitelnél a (t) elek­tromágnes (r) és (s) horgonyai egyka­rúan vannak kiképezve. Rendes körülmé­nyleik között a kétkarú emelőt alkotó (o) horog (m) és (n) ágait a horgonyok (p) és (q) orrai fogvatartják. A kioldás ugyanúgy történik, mint a 3. ábra sze­rinti kivitelnél. Az 5. ábra oly kivitelt tüntet föl, amelynél a megterhelt horgot a két hor­gony nem közvetlenül, hanem egy köz­benső tag révén rögzíti. A (t) elektro­mágnes (r) és (s) horgonyai itt szögalak­ban vannak kiképezve s a szög csúcsában vannak forgathatóan ágyazva. A köz- j benső tag a (z) harántkar által mereved összekötött és a (w) csap körül forgat­hatóan ágyazott két (x, xl) és (Y, yl). villájából áll. A közbenső tag rúgó által tartatik szabványos helyzetében és (z) harántkarjának orra segélyével az (f) kétkarú emelő elfordulását megakadá­lyozza. Az (xl és yl) villaágak az (i) te­her idő előtti fölszabadulását azáltal gá­tolják meg, hogy az (r) és (s) horgonyok alsó orraihoz feküsznek. Az (x és y) vil­laágak viszont bizonyos távolságban a fölső (u és v) horgonykarok fölött áll­nak. A kioldás ezen berendezésnél követke­zőkép megy végbe: Ma az (r) és (s) hor­gonyok vonzatnak, akkor elmozdulásuk első része alatt csupán a közbenső tag alsó (xl) és (yl) villaágai szabadúlnak föl. A horgonyok további mozgásánál az (u) ós (v) horgonykarok a közbenső Hg fölső (x, y) villaágaihoz ütköznek, minek folytán á villa a (w) tengely körül elfor­dul és a (z) harántkar a megterhelt (f) horgoi t'l bocsátja. A leírt elrendezéseknél a rögzítő és rögzített részek egymásra merőlegesei; álló működési síkokban vannak elren­dezve, miáltal a föllépő mechanikai ráz­kódások vagy rezgések átvitele a rögzí­tés kioldásáig teljesen lehetetlenné van téve. A 6. ábrán az 5. ábra szerinti elrende­zésnek egy módosítása van föltunletve. közbenső tag itt két külön ágyazott (x, xl) és (y, yl) villából áll, amelyek n megterhelt horog villaalakú végét (w) és (z) orraiknál fogva egymástól függetle­nül rögzítik. A közbenső tagokat alkotó villák itt úgy vannak elrendezve, hogy az (xl) villa az, (s) horgony alsó orrába kapaszkodik és az (x, xl) villát az (r) horgony fölső (u) orra forgatja el. Az (yl) villaág viszont az (r) horgony alsó orrába kapaszkodik és az (s) horgony fölső (v) orra az (y, yl) villa elforgatá­sát eszközli. A közbenső tagnak ez a megosztása azt az előnyt nyújtja, hogy a j (z) és (w) orrok számára is különböző mozgási irányok választhatók s ennek folytán a két rógzíiö szerv a föllépő rez­géseket különböző irányú síkokban fog­hatja föl. A különböző síkokban ágyazott horgo­nyok működtetésére egy helyett két külön elektromágnes is alkalmazható. Szabadalmi tgcuyek 1. Elektromágnes pillanatnyilag kiold­ható rögzítő szerkezetekhez, amelyek­nél a kioldó szerkezet elektromosan van elreteszelve, jellemezve azáltal, hogy a kioldást létrehozó horgony ugyanazoii elektromágnesnek egy má­sodik (segéd) horgonyával vagy egy segédelektromágnes horgonyával van rögzítve és így a kioldó horgony a rögzítést csak a segédhorgony által

Next

/
Oldalképek
Tartalom