75987. lajstromszámú szabadalom • Önműködő géplöveg
nem egész lövéssorozatokat akarunk leadni, csakis arról kell gondoskodni, hogy az elcsattantórúd mindaddig maradjon a lenyomott állásban, melyben a (18) orra H (17) nyugaszból ki van kapcsolva^ míg a lövéssorozat be nem fejeződik. Ekkor a (16) rúd nem állítja meg többé a hátsó végállásába jutott záródugattyút, hanem megengedi, hogy ezt az előretoló rúgó azonnal előrehajtsa, minek következtében az egyes lövések önműködően követik egymást mindaddig, míg az elcsattantórádat fölemelkedni nem engedjük. Hogy a szükségletnek megfelelően a fegyvert teljes biztosan használhassuk egyes vagy sorozatos lövések leadására, a (19) elcsattantócsapot beállítható (21) csúszódarabbal látjuk el, melyet a tokból kiálló (meg nem rajzolt) fogantyú segélyével lehet előre és hátrafelé tolni. Az első, az 1. ábrán látható helyzetében a (21) csúszódarab az elcsattantó rúd (20) orrát annyira fedi, hogy a jelzett két rész akkor is kapcsolatban maradjon egymással, mikor az elcsattant óbillen tyű meg van nyomva. Ha viszont az önműködő tüzeaddig nem juthat a záródugattyúval kapcsolatba és a fegyver mindaddig önműködően tüzel, míg a billentyű meg van nyomva. Ha viszont a zönműködő tüzelést megszűntetni akarjuk, csupán a billentyűt kell elereszteni, minek következtében az elcsattantórudat rúgója önműködően fölemeli úgy, hogy' ez a záródugattyút a visszafelé mozgása végén önműködően megállítja. Viszont ha csak egyes lövéseket kell leadni, a csúszódarabot a 2. ábrán jelzett állásába toljuk vissza, mikor a (19) elcsattantó csap az elcsattantórúd (20) orrából kikapcsolódik, amint az clcsattantó csap a billentyű megnyomásánál az orrot lenyomta, tehát az elcsattantó rudat rúgója a billentyű lenyomása után azonnal megemeli, minek következtében a rúd a záródugattyút a hátsó végállásában megfogja és így egy újabb lövés leadását meggátolja. Ha már most a billentyűt eleresztjük, az elcsattantó csap a (15) elcsattantó rúdon egy rúgó hatása ellen elforgatható (20) orrot fölemeli úgyr hogy emez orr előtt elmozoghat, miniek megtörténte után ismét lövésre készen az orra fekszik fá. Ezt a leírt (21) csúszódarabot az elcsattantórúdon forgathatóan ágyazott (34) kar (8. és 9. ábra) is helyettesítheti) melynek (35) tengelye a závárzattok falán kinyúlik és külső végén a billentyű védőkengyelen belül fekvő (36) fogantyút visel. A (34) kar a 8. és 9. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetében oly módon fekszik a (19) elcsattantócsap és az elcsattantórúd (37) karja között, hogy míg az elcsattantó szerkezet meghúzva marad,, a (15) elcsattantórúdat a (34) kar lenyomva tartja, (18) orra pedig a záródugattyúval kapcsolatba nem lép, tehát a fegyver önműködően egész lövéssorozatot ad le. Ha azonban a (34) kart a (36) fogantyú segélyével elforgatjuk úgy, hogy az a (19) elcsattantócsap és a (37) kar között levő közből kilép, az elcsattantócsap az elcsattantórúdra csupán a (20) orr közvetítésével hat és a fegyvér csakis egyes lövéseket ad le. Hogy a részek megszorulását és az ütőszögnek a gyutacsba való túlságos mély behatolását meggátoljuk, az elreteszelő" darabot előremozgásánál a fix (22) ütköző megfogja. A töltényszalag előremozgatását akár a záródugattyú, akár az elreteszelődarab végezheti, mint azt a rajzon jeleztük, amennyiben ez visszafelé mozgásánál a tokba ágyazott (23) emelőt elforgatja, mely a maga részéről a (25) rúgó megfeszítése mellett ismét egy a tokba ágyazott (24) emelőt nyom fölfelé. Ennek szabad végén (26) kilincsfogak, kilincsek vagy más hasonló tagok vannak elrendezve, melyek a tokon kiképezett (27) töltényszalagvezetékbe nyúlnak és akként vannak alakítva, hogy a (24) emelő fölfelé mozgásánál a szalagot magukkal nem viszik, ellenben a szalagot két töltény között levő távolságnak megfelelő útonr
