75972. lajstromszámú szabadalom • Egyesített biztosító tölténytartó szerkezet kézi lőfegyverek számára
de annak rúdja a találmány szerint egyúttal a (p) tölténytartónak (2. ábra) forgási tengelyéül is szolgál (5. ábra). Ha a szétszedés céljából az ágyazatot (3. ábra) eltávolítjuk, akkor az (o) biztosítót lefelé forgathatjuk, majd ágyazatából akadály talanúl egészen kihúzhatjuk, amikor is a (p) tölténytartót és annak (u) rugóját (4. ábra) is kivehetjük a (k) tokból. Egyébként az (o) biztosítónak segmentsszerű (36, 37) nyúlványai (1. ábra) a biztosítónak kiszedését ill. kiesését, az ábrákból világosan látható módon, meggátolják. A 3. és 5. ábrák a fegyver azonos álla' potának felelnek meg, ahol is az (n) ülő' vas (az ütő szeg csavaranyja) a (17) elcsattantó nyúlvánnyal egyetemben a lövés utáni állásban láthatók; a föltüntetett (b, c) elemek a závárzatnak egyéb, ismert alkatrészei. Az 5. ábrában föltüntetett állásban az (o) biztosítékot nem lehet elforgatni, mivel annak (36) nyúlványát az (n) elem az elmozgásban gátolja. A 6. ábrában szemléltetett állásnál a (d) ütő szeg meg van feszítve és a ,zászló"-nak (90°-ka,l fölfelé való) elforgatása folytán biztosítva úgy, hogy a (36) nyúlvány a (d) ütő szeggel összekapcsolt (n) elemet visszatartja. Ezen állásnál egyúttal a (37) nyúlvány meggátoja a (b) závárzatnak nyitását mivel annak (c) része rögzítve van. A 7. ábra a biztosító szerkezetnek használati módját szemlélteti arra ^ az esetre, melynek a megtöltött tölténytárt ki akarjuk üríteni. Miután a závárzatot teljesen visszahúztuk, az (o) biztosítót a biztosításnak megfelelő állásba forgatjuk el, amikor is annak (37) nyúlványa az (a) záró fej elé jut; ha már most a (p) tölténytartónak gombját megnyomjuk, akkor a tölténytár tartalmát a készenlétben tartott tányérral fölfoghatjuk; Ezt a célt a biztosítónak (36) nyúlványa éppenúgy lehetővé teszi és így a (36, 37) nyúlványok egyike fölöslegesnek látszik; a már említett okoknál fogva azonban tényleg mindkét nyúlvány alkalmazása szükséges. Ha a két (36, 37) nyúlványt egyesítenők, akkor ezáltal a tokban túlnagy kivágás létesítése válnék szükségessé. Az említett két célnak megfelelő, leírt biztosító szerkezetet tehát csak akkor lehet elforgatni, amikor arra tényleg szükségünk van. Hogy a „zászló" a szabad és biztosított állásban rögzíthessék oly célból, hogy az (a fegyver rázkódtatásai vagy egyéb za-varó körülmény folytán) eltolódást ne szenvedjen, a (36) nyúlvány (1. ábra) egy külön kis toldatot és kisméretű részútos fölületeket hord, melyek a rögzítést az eddigitől etérő alakjukkal, de ismert módon eszközük azáltal, hogyr az ütő sz^g a biztosítás és a szabaddá tétel alkalmával még további megfeszítést kap. Ezen célra esetleg a (p) tölténytartónak (4. ábra) (u) rúgóját is fölhasználhatjuk, ha az (o) biztosító ,,zászlórúd"jának a (p) töltény tartó forgási tengelyéül szolgáló részét kissé excentrikusan, tehát forgattyúalakban képezzük ki, amikor is a biztosítónak 45°-kal való elforgatáisakor elérjük azt a holt pontot, melynél a tölténytartónak (u) rűgója kissé megfeszíttetik, majd — a 45°-ot túlhaladó elforgatásnál — a holt pontot elhagyván, ismét szabaddá válik. Ezáltal a (p) tölténytartónak a töltényeket azok tárában rögzítő éle nem szenved hátrányos befolyást, sőt ellenkezőleg, még erősebben szoríttatik oda a töltényhez. Ezen kiképzésre azonban a bírt foganatosítási alaknál nincsen szükségünk. Megjegyzendő, hogy a „zászlórúd! < -at /természetesen különálló betolt tengely gyanánt is alkalmazhatjuk és hogy az (o, p) szerkezeti részeket sokféleképen foganatosíthatjuk annélkül, hogy ezáltal a találmány lényege megvátoznék. Szabadalmi igények: 1. Egyesített biztosító és tölténytartó szerkezet kézi lőfegyverek számára, jellemezve egy, az egytezerűség ós
