75967. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előrefutó csővel bíró lövegeknél az előrefutás sebességének szabályozására

- 354 — ugyancsak hátrafelé hat. Ily módon azonban a csőre ható rúgónyomás megszűnik és a cső minden energianövekedés nélkül addig mozog előre, míg az (s+sl) utat meg nem tette és a lövőszextöltet föl nem lobbant. Ha a cső eleválása miatt nagyobb előrefutási sebesség szükséges, a szabályozódarabot mélyebbre kell visszacsavarni, a legnagyobb elevációnál pedig annyira csavarható vissza, hogy az (e) korongtól való távolsága (s+sl), tehát az előrefutás sebessége maximális legyen. Ha kisebb töltetekkel vagy gyakorlótöltényekkel kell lőni, a szabályozódarabot messzebb előre kell kicsavarni, hogy az utat, melyen az akkumulátornak hatnia szabad, csökkentsük. Ebben az esetben a csavarmenetes résznek előre természetesen hosszabbnak kell lennie. Hogy a beállítás a magasságiránygépről vagy célzóberendezésről itt is önműködően történhetik, az magától érthető ós további magyarázatot nem igényel. Lehet nemcsak a 4. ábrán látható mellső (P) szabályozódarabot, vagy a 7. ábrán látható hátsó (P) szabályozódarabot egymagában, hanem a két szabályozódarabot együtt is alkalmazni. Ekkor az (s) út megtétele után nemcsak a rúgó hatása szűnik meg a csőre, hanem ellenerő is létesül, mely a cső mozgását a töltet föllobbanásáig késlelteti.. A 9. és 10. ábrán látható szerkezetnél a (h) ütköző ismét mozdulatlan, de rúgós akkumulátor helyett húzásra igénybe vett (C) gumirúd van alkalmazva. Eme gumirúd mellső (c) vége a (B) fölső lövegtalppal mereven kapcsolt (E) támasztékra, hátsó (cl) vége pedig az (al) csőtoldatra fekszik. A fölső lövegtalpban egy (J) szabályozótolattvú van alkalmazva, melv a fölső lövegtalp belső fölületén nyer vezetést. A tolattyú (i) kiugrása, mely a fölső lövegtalp (bl) hasítékában mozog, belső csavarmenetekkel van ellátva, melyekbe a fölső lövegtalpba ágyazott (K) vezetőcsavar fogódzik. A vezetőcsavarral kapcsolt (L) kézi kerék forgatásánál, a tolattyú előre és hátra mozog. A tolattyú belső fölülete olyan, hogy az (al) erőtoldat fölötte akadály nélkül elhaladhat. Ha az irányzó- és töltőállásban levő csövet szabaddá tesszük, a csövet a gumirúdnak az (al) csőtoldatra kifejezett húzóereje megfelelően gyorsítja, míg a (cl) hátsóvég a (J) szabályozótolattyú hátsó szélét nem éri. A gumi nyomása ekkor a fölső lövegtalpra megy át és a cső, anélkül hogy az akkumulátor hatása alatt állana, anynyira előre mozog, míg a (G) elcsattantóemelő a (h) ütköződarabba nem ütközik ós így a töltet föllobbanását elő nem idézi. A cső megrajzolt vízszintes állásánál a mozgótömegnek az (s) utat kell megtennie, míg a gumirúd hátsó (cl) vége,a (J) szabályozótolattyú hátsó szélére nem fekszik. Ha ellenben nagyobb eleváció szög alatt lövünk, a szabályozótolattyúnak annyira előre kell mozognia, hogy az akkumulátor az (s+sl) úton hathasson, mely a (G) elcsattantóemelőnek 'a (h) ütközőtől való távolságával egyenlő. A szerkezetet a rajzon láthatótól, melynél a tolattyú csalt aránylag kis elmozdulást végez, eltérően akként is lehet kiképezni, hogy azt különböző súlyú tölteteknél, sőt gyakorló töltényeknél is használhassuk. Lehet a tolattyú beállítását önműködően is végezni. A 11. és 12. ábra a. találmány tárgy á: nak oly foganatosítási alakját tünteti föl, melynél a (h) ütköző ugyancsak mozdu latlan, az akkumulátor pedig légnyomásos szerkezet. Ekkor a (B) léghenger egyidejűleg a fölső lövegtalpat is helyettesíti, mely célból, (b, b) lécekkel van ellátva, melyeken az (A) cső (a, a) vezető pofái segélyével vezetve van. A léghengeren a (h) ütköző van megerősítve, mely ismert módon a (G) elcsattantó emelőt á töltet föllobbantása céljából működteti.