75937. lajstromszámú szabadalom • Háromkerekű eke emelhető és sülyeszthető ekevaskerettel

lyek körül lengethetően az egyenes (g) vezetékek vannak alkalmazva, melyeknek szabad vége csukló és emelő útján a (h) kéziemelőhöz van kapcsolva, melynek elállítása által a vezetékek az 1. ábrán föltüntetett vízszintes helyzetből a föl­felé irányított, a 2. ábrán föltüntetett ferde helyzetbe, illetve ezen helyzetből a vízszintes helyzetbe hozhatók. A (g) ve­zetékekben a (k) görgők útján az (a) ekevaskeret függ, melyet az (i) rúgó ál­landóan előre húz. Szántás közben a vezetékek vízszinte­sen vannak beállítva és a keret a vezeté­kekben a talajellenállásnak megfelelően állhat be. A legnagyobb, még megenge­dett ellenállásnál a (k) görgők, amint ez az 1. ábrán föl van tüntetve, a (g) veze­tékeknek közel a végén vannak. Hogy megakadályoztassók, hogy a talajellen­állás hirtelen megszűnése alkalmával az (i) rugók a keretet hirtelen előre ránt­ják, az (a) keret az (1) záró rúddal van ellátva, melynek fogaiba az (n) emelő segítségével elállítható (m) záró kilincs .kapaszkodhat. Ezen zárás segítségével az (i) rúgónak hatása előre határoltatik úgy, hogy az (a) keret a rúgó által csakis az (n) kilincs beállításának megfelelően huzatik előre. Az (n) emelő vagy külön emelő lehet vagy pedig a (h) emelővel egyesíthető, azonban ez utóbbitól függet­lenül kell, hogy mozgatható legyen. Hogv a megengedettnél nagyobb talaj­ellenállás esetében az eke megrongálását megakadályozzuk, az (o) ütköző van al­kalmazva, mely a motornak be- és kikap­csolására szolgáló (p) lábitóval van ösz­szekötve. Ilyen ellenállás' föllépése ese­tén az (a) keret a (g) vezetékekben még tovább szoríttatik hátrafelé, a (q) ütköző az (o) ütközőhöz ütődik és a motort ki­kapcsolja. Ha a barázda végén az (a) keretet föl akarjuk emelni, a (h) emelő segítségével a (g) vezetékeket fölfelé ferdén állítjuk be, ami különös erőkifejtés nélkül Iehe1> séges, miután a görgők az (1) zárórád megfelelő beállítása esetén az (f) forgás­pont alatt vannak (1. ábra). Ennek kö­vetkeztében az ekevasak fölfelé irányúi­nak, ha a (c) kerék a barázdából a talajra megy át és mihelyt az (i) rúgó a talaj­ellenállás nyomását legyőzi, a keret előre mozog és megemeltetik (2. ábra). A vezetékeknek elforgatható elrende­zése következtében az eke tekintet nélkül a rúgó feszültségére a kívánt munka­mélységet gyorsan éri el. Helytálló veze­tékek esetén a növekedő ekevasellenállás­nak kellene a növekedő rúgófeszűltséget legyőzni. Csak ezen erre a célra szüksé­ges, aránylag hosszú idő letelte után kez­dődhet a rendes szántás, míg elforgat­ható vezetékek alkalmazása esetén az eke a szükséges mélységet a rúgófeszűlt­ségtől függetlenül éri el és az ekevaskeret önmagában és kényszermozgásszerűen sülyesztetik. A forgatható vezetékek azon további előnyt is nyújtják, hogy az ekevaskeret megemelése kisebb emelkedéssel történ­het, mint helytálló vezetékek alkalma­zása esetén, melyeknél vízszintes és ferde vezetékrészek vannak. Ezáltal a vezeté­kek számára kisebb hajlásszög adódik, minek következménye nagyobb függőle­ges erőkomponens az ekevaskeret meg­emelésére, továbbá kisebb előzetes fe­szültség a rúgó számára, mely feszültség úgy választható, hogy a talajellenállás­hoz a legkedvezőbb viszonyban áll. Szabadalmi igényeli: í. Háromkerekű eke a barázdában futó két kerékkel és emelhető és sülyeszt­hető, ferde vezetékekben vezetett, rú­gónyomás alatt álló ekevaskerettel, azáltal jellemezve, hogy a (g) ferde vezetékek a vízszintes helyzetbe lebil­lenthetően vannak elrendezve. 2. Az 1. igényben védett eke foganatosí­tási alakja, jellemezve az (a) ekevas­keret előremozgásának határolására

Next

/
Oldalképek
Tartalom