75928. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövidítésére elevált lövésnél

— 3 — lyadéknak a dugattyú egyik oldaláról a másikra való átáramlása szabályoztatik. A (20) görgőnek ily mozgása következtében kifejtett nyomás ellenkező azon nyomással, melyet az előremenesztő rúgok a (12) kengyelre gyakorolnak és melynek az a törekvése, hogy a (9) szelepet abban a helyzetben tartsa meg, melyet az a lövés előtt elfoglalt, mert mint említettük, a szelep és a kengyel a (13) , és (15) fogak révén egymással összeköttetésben áll. Az előremenesztő rugók a (11) rudak közvetítésével a (12) kengyelt az ágy hátsó vége felé húzni törekszenek. A (11) rudaknak vezetésére ós azoknak a fékhenger középvonala köriili elforgás elleni biztosítására egy harántfal szolgál, mely az ágy mellső végén a fékhenger előtt van elrendezve ós mely az 1—7. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál még a (21) görbületi lemez mellső végének hordására is szolgál. A (12) kengyel (5. és 6. ábrák) azon törekvésének, hogy ciZ cLZ előremenesztő rugók hatása alatt visszamozoghasson, a (14) kar áll ellent, mivel az említett részeknek (13) és (15) fogai egymással érintkeznek. A (12) kengyelre visszafelé kifejtett erőnek tehát az- a törekvése, hogy a (14) kart, a fékhenger geometriai tengelye körül elforgassa, mely elforgásnak iránya attól függ, hogy a rézsútos (13) és (15) fogfölületek jobbra vagy balra emelkednek-e. Minthogy a (14) kar (3. ábra) a (16) karral kapcsolódik, ezen forgató nyomaték a (17) tengelyre és a (18) emeltyű segélyével a (20) görgőre is átvitetik. A rézsútos (13) és (15) fogfölületeknek emelkedése azért van így megválasztva, hogy a (20) görgő állandóan a (21) görbületi lemezhez szoríttassék. A részek már most egymáshoz viszonyítva akként vannak elrendezve, hogy a (10) rugók a lövegcsőnek lövésre kész állapotánál vagy nyugalmi helyzeténél zárt szelepet a visszafutás kezdetén a legnagyobb átbocsátási harántmetszetig nyitják és ezután, minthogy a (20) görgő a görbületi lemez felületét követi, a szelep záródása azáltal történik, hogy a görbületi lemez a (20) görgőt addig szorítja kifelé, míg a lövegcső meg nem áll. A (21) lemez belső felületének oly görbülete van, hogy a (6) hengernek fölületéhez hozzásimul, míg külső föliilete több, a lemez hosszában menő, különböző hosszaságú és különböző görbületi sugarú görbével bír. Ezen görbék mindegyike olvan alakú, hogy a (9) szelep a lövegcső minden emelkedésénél vagy sülyedésónél helyesen szabályoztatik. Mint látható, a (21) lemez a végeken gyűrűkkel van ellátva, melyek a fékhengert körülveszik, mely a (2) ágyon belül alkalmas módon van megtámasztva. A leírtakon kívül mgé egy külön szerkezet van elrendezve, melynek segélyével a (21) lemez a (6) henger körül elforgattatik, midőn a lövegcső elevációja változik, hogy ezáltal a (21) lemeznek azon része hozassák érintkezésbe a (20) görgővel, amely az illető eleválás számára helyes hosszgörbével bír úgy, hogy a (9) szelep a (8) dugattyúban lévő nyílásokat akként zárja, hogy a lövegcső visszafutása a kellő pillanatban megszűnjön. Ezen célhói az 1—7. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a (21) lemez mellső vége egy a (6) henger előtt fölfelé hajlított toldattal van ellátva, mely a (22) csavarkerék (3. ábra) fogaival kapcsolódó fogakkal van ellátva. Ezen (22) csavarkerék a (23) tengelyen van elrendezve, mely a (2) ágynak csapágyaiban nyugszik és a (24) fogas szegmentet hordja, mely a (25) fogas rúddal kapcsolódik. Ezen fogas rúd hátsó vége a lövegcső tartó keretén forgathatóan megerősített rudazattal van összekötve. Ha tehát a lövegosiövet az eleváció változtatása céljából kilendítjük, akkor a (25) fogas rúd előre vagy hátra tolatik, ill. huzatik, amikor is a (24) fogas szegment a (23) tengely és a (22) csavarkerék közvetítésével a (21) lemezt a (6) henger körül akként állítja el, hogy a helyes hosszgörbe jut a (20) görgő alá. \