75919. lajstromszámú szabadalom • Drótnélküli távíró- és távbeszélőleadó-állomás

I — 8 ismeretes berendezéseknél, az energiának az antennáról a terhelési körbe és meg­fordítva való mindenkori átvezetésekor, ezen köröket meg kellett szakítani. Azon nagy energiamennyiségek esetében azon­ban, melyek a jelen küldőállomásnál ren­delkezésre állanak, ez nem vihető keresz­tül; azon elv azonban, melyen a jelen összitalálmány alapszik, az energia átve­zetésének sokkal egyszerűbb módon való lehetőségét adja meg. Ezen célból a be­rendezést olyképen alakítjuk, hogy a ter­helési kör épúgy, mint az antenna, az energiáit fejlesztő teleppel állandó ösz­szeköttetésben marad és hogy az ener­giának az egyik körből' a másikba való átvezetését csak mindkét kör hangolásá­nak változtatásával eszközöljük. Ezen berendezés egy foganatosítási alakja a 16. ábrában van föltüntetve. Az utolsó (C) frekvencíafokozó aggregátum (15, 17) szekundértekercseihez úgy a (2) antenna, mint az (59) ballasztellenállás­sal és a (60, 61) hangolóeszközökkel bíró terhelési kör van kapcsolva. A mindkét körben lévő (24), ill. (60) önindukciók egy-egy (62), ill. (63) része (64, 65) rö­vidzárlati relaiskkel van összekötve, me­lyek segítségével azok be- és kikapcsol­hatók. Emellett, rövidzárlatkor, pl. áz an­tenna, a rövidzárlat megszüntetésekor, a terhelési kör hangoltatik. A (64, 65) rövidzárlati relaisk zárása a (66) jelzőbillentyű segélyével történik. Ha a hangolást és elhangolást oly kap­csolásokkal eszközöljük, mint aminők a 15. és 16. ábrákon vannak föltüntetve, akkor azon hátrány áll fönn, hogy még oly ágakban fekszenek megszakítóhelyek, melyek magas frekvenciájú áramokat vezetnek. Ezen hátrány kiküszöbölhető, ha az elhangolások előidézésére, egyol­dalulag induktív váltakozó áramú ellen­állásokat használunk, amint azok a jelen találmány szerint való frekvenciafokozás elvénél alkalmazást találnak; ekkor ugyanis a magas frekvenciájú áramokat ezen váltakozó áramú ellenállások segéd­inágnesező áramának változtatásával, le­het befolyásolni, minélfogva a magas frekvenciájú áramkörökben nincs több megszakítási hely. Ezzel egyidejűleg egy további, rendkívül fontos előny van ösz­-szekötve, mely ily, egyoldalúan induktív váltakozóáramú tekercsek azon tulajdon­ságán alapszik, mely szerint, a segédmág­nesező áram aránylag csekély változásai esetén, a váltakozó áramú tekercsek árama nagy változásainak előidézése vá­lik lehetővé. Ha ugyanis a csévének pl. egy váltakozó áramú tekercsében lévő váltalkozó áram (iw) intenzitását, ezen cséve önindukciójától függően, grafiku­san föltüntetjük, rezonánciagörbét ka­punk (17. ábra). A váltakozóáramú csé- % vék önindukciója már most a vasmagok tulajdonságaitól is, nevezetesen azok mág­nesezésének fokától függ, miért is a se­gédmágnesező áram változtatásával, a váltakozóáramú csévék önindukciójának változását és evvel az ezen csévékben folyó áram erősségének változását érjük el. Ha már most a váltakozó áramú csé­vék áramköreiben az elektromos nagysá­got, ellenállást, önindukciót és kapacitást megfelelően méretezzük, elérhetjük, hogy a mágnesező áram csekély változása ese­.tén az önindukció pl. (x) nagyságú vál­tozásának (17. ábra.) a váltakozó áram­nak nagy, (y) nagyságú változása felel meg. Az áramoknak ezen relaisszerű vonat­kozása a kisugárzott energiának befolyá­solására használtatik föl, és pedig oly módon, hogy a segédmágnesező áramkö­rök energiájának csekély változtatásával, a magas frekvenciájú áramkörök erős el­hangolását idézzük elő. Ha pl. a jelátvitelt az antennának köz­vetlen befolyásolásával (elhangolásával) akarjuk eszközölni, akkor a váltakozó áramú csévéket közvetlenül az antennába kapcsoljuk be (mint az a 18. ábrán lát­ható). A (2) antennába, melyet az utolsó (C) frekvenciafokozó aggregátum táplál, pl. két (67, 68) váltakozó áramú cséve van egymásután kapcsolva. Ezen csévék

Next

/
Oldalképek
Tartalom