75919. lajstromszámú szabadalom • Drótnélküli távíró- és távbeszélőleadó-állomás

I — 8 ismeretes berendezéseknél, az energiának az antennáról a terhelési körbe és megfordítva való mindenkori átvezetésekor, ezen köröket meg kellett szakítani. Azon nagy energiamennyiségek esetében azonban, melyek a jelen küldőállomásnál rendelkezésre állanak, ez nem vihető keresztül; azon elv azonban, melyen a jelen összitalálmány alapszik, az energia átvezetésének sokkal egyszerűbb módon való lehetőségét adja meg. Ezen célból a berendezést olyképen alakítjuk, hogy a terhelési kör épúgy, mint az antenna, az energiáit fejlesztő teleppel állandó öszszeköttetésben marad és hogy az energiának az egyik körből' a másikba való átvezetését csak mindkét kör hangolásának változtatásával eszközöljük. Ezen berendezés egy foganatosítási alakja a 16. ábrában van föltüntetve. Az utolsó (C) frekvencíafokozó aggregátum (15, 17) szekundértekercseihez úgy a (2) antenna, mint az (59) ballasztellenállással és a (60, 61) hangolóeszközökkel bíró terhelési kör van kapcsolva. A mindkét körben lévő (24), ill. (60) önindukciók egy-egy (62), ill. (63) része (64, 65) rövidzárlati relaiskkel van összekötve, melyek segítségével azok be- és kikapcsolhatók. Emellett, rövidzárlatkor, pl. áz antenna, a rövidzárlat megszüntetésekor, a terhelési kör hangoltatik. A (64, 65) rövidzárlati relaisk zárása a (66) jelzőbillentyű segélyével történik. Ha a hangolást és elhangolást oly kapcsolásokkal eszközöljük, mint aminők a 15. és 16. ábrákon vannak föltüntetve, akkor azon hátrány áll fönn, hogy még oly ágakban fekszenek megszakítóhelyek, melyek magas frekvenciájú áramokat vezetnek. Ezen hátrány kiküszöbölhető, ha az elhangolások előidézésére, egyoldalulag induktív váltakozó áramú ellenállásokat használunk, amint azok a jelen találmány szerint való frekvenciafokozás elvénél alkalmazást találnak; ekkor ugyanis a magas frekvenciájú áramokat ezen váltakozó áramú ellenállások segédinágnesező áramának változtatásával, lehet befolyásolni, minélfogva a magas frekvenciájú áramkörökben nincs több megszakítási hely. Ezzel egyidejűleg egy további, rendkívül fontos előny van ösz-szekötve, mely ily, egyoldalúan induktív váltakozóáramú tekercsek azon tulajdonságán alapszik, mely szerint, a segédmágnesező áram aránylag csekély változásai esetén, a váltakozó áramú tekercsek árama nagy változásainak előidézése válik lehetővé. Ha ugyanis a csévének pl. egy váltakozó áramú tekercsében lévő váltalkozó áram (iw) intenzitását, ezen cséve önindukciójától függően, grafikusan föltüntetjük, rezonánciagörbét kapunk (17. ábra). A váltakozóáramú csé- % vék önindukciója már most a vasmagok tulajdonságaitól is, nevezetesen azok mágnesezésének fokától függ, miért is a segédmágnesező áram változtatásával, a váltakozóáramú csévék önindukciójának változását és evvel az ezen csévékben folyó áram erősségének változását érjük el. Ha már most a váltakozó áramú csévék áramköreiben az elektromos nagyságot, ellenállást, önindukciót és kapacitást megfelelően méretezzük, elérhetjük, hogy a mágnesező áram csekély változása ese.tén az önindukció pl. (x) nagyságú változásának (17. ábra.) a váltakozó áramnak nagy, (y) nagyságú változása felel meg. Az áramoknak ezen relaisszerű vonatkozása a kisugárzott energiának befolyásolására használtatik föl, és pedig oly módon, hogy a segédmágnesező áramkörök energiájának csekély változtatásával, a magas frekvenciájú áramkörök erős elhangolását idézzük elő. Ha pl. a jelátvitelt az antennának közvetlen befolyásolásával (elhangolásával) akarjuk eszközölni, akkor a váltakozó áramú csévéket közvetlenül az antennába kapcsoljuk be (mint az a 18. ábrán látható). A (2) antennába, melyet az utolsó (C) frekvenciafokozó aggregátum táplál, pl. két (67, 68) váltakozó áramú cséve van egymásután kapcsolva. Ezen csévék