75900. lajstromszámú szabadalom • Ekevas
szánttatik. Szántatlan helyek, mini amilyenek mechanikai ekéknél köves talaj -ban gyakran keletkeznek, a találmány tárgyával teljesen elkerültetnek. A találmány tárgya a mellékelt rajzban több megoldásában van föltüntetve. 1. ábra a találmány szerinti elővágóvai' fölszerelt ekevas, amely ferdén hátrafelé emelkedhetik. 2. ábra az ekevas hasonló megoldass, azonban az elővágó forgótárcsa alakjában van szerkesztve. 3. ábra az ekevas oly megoldása, amely vontatógépekhez kapcsolt ekéknél alkaimazható. • 4.- ábra hasonló megoldás, azonban az elővágó mellső éle nem sima, hanem fogazott. 5—7. ábra a találmány tárgyának különböző változata. Az 1. ábrában föltüntetett megoldásnál az (1) ekevas (2) tartója a 16781—18. sz. szabadalomban leírt módon ferdén hátrafelé és fölfelé eitolhatóan van ágyazva és ezen célból szánszerű vezetékekben /un vezetve és rúgóhatás alá van helyezve, kz ekevastartónák szánszerűen kiképezett (4) részé a (3) vezetékekben csúszik és hátsó (5) vége a (6) rúgó hatása alatt áll, amely az ekevastartót, ezzel együtt pedig aa ekevasat állandóan előre és lefelé, tehái a talajba igyekszik szorítani. Az ekevastartónak egy bevágásába kapaszkodó rugalmas ' (7) csap biztosítja az ekevastartó és az ekevas munkaállását. Nagyobb akad.iiyba való ütközés esetén az ekevastaríó a (7) csap által kifejtett ellenállással szcmDcn fölfelé tolatik az akadály elkerüléséig, nr'rs a (6) rúgó az ekevastartót ismét leny jii'ja. addig, míg a (7) rugalmas pecek a kivágásba hatol és újból biztosítja a munka -állást; A találmány szerint közvetlenül az ekevasra a (8) elővágó van szerelve, ar.ioiy ferdén lejtő mellső (9) éllel van ellátw.. Az elő vágó az l.*ábra szerint sic . kés •alakú, mely z ekevas testével szögfeesek, csapok, csavarok, stb. révén van egyesítve és úgy fekszik, hogy az elővágó az ekevas mellső szélénék hosszabbítását kc pezi. Ezen elővágó azonban az ekevassa! egy darabtól is állhat, anélkül, hogy a m -lálmány lényege szenvedne. A szándékol: hatás szempontjából fontos, hogy a (9) mellső él ne álljon merőlegesen a haladási irányra, hanem hátrafelé lejtsen.. Ez ált-il •térjük, hogy ha az ekevat s útjába nagyobb, ki nem szántható akadály, pl. kő kerül, úgy a (8) elővágó ferde (9) éle ütközik először az akadályba, mivel pedig az elővágó mereven van az ekevassal össze kötve, az ekevasat 2 haladó mozgás következtében kiemeli. Az 1. ábrában föltüntetett példánál az ekevas kiemelése azáltal történik, hogy az akadály által előidézeu nyomás az ekevastartót a (3) vezetékekben eltolja, ha előzőleg a (7) csap elleneállása legyőzetett. Az ekevas fölemelése így közvetlenül az akadály hatása alatt történik, tehát csak annyira, hogy az ekcvas közvetlenül az akadály fölött elsiklaaii képes. Ennek folytán niég az akadály fölött lévő földréteg is szántást szenved. Amint az ekevas az akadályon túlhaladt, úgy önsúlya vagy pedig az ekévastartóra működő (6) rúgó hatása alatt ismét a talajba szoríttatik úgy, hogy az akadály mögött azonnal kezdődik az ekevas normális munkája. Ezen szerkezet tehát lehető 'e teszi, hogy mechanikailag hajtott ekéknél köves talajban is szántsunk* anélkül* hogy nagyobb akadályok a hajtószerkezet megállítását tennék szükségessé. Azonban a találmány szerint nem csupán az elővágó, hanem maga az ekeyas kiképzése is sokféleként változtatható, anélkül, hogy ez a találmány lényegéérintfené, fontos csupán, hogy az ekevasnak az egyik vagy másik módon a talajból kiemelhetőnek kell lennie és hogy az ekevassal szilárdan kapcsolt testnek fer -dén hátrafelé lejtő éltél-kelt ellátva lennie. Tehát lehetséges, az élővágót önmagában -véve ismert módon forgó tárcsa gyanánt szerkeszteni. Ily megoldást mutat a 2.
