75889. lajstromszámú szabadalom • Készülék gépkocsik és más effélék megemelésére, ill. megemelt helyzetben való tartására

kétkarú eméltyű van forgathatóan elrendelve. Mindegyik kétkarú emeltyű tom'Paszöget alkot, amelynek a középtől jobbra eső (e) szárai kissé emelkednek. A (c) szárak mellső vége egy-egy (d) tokba nyúl be, mimellett azt két fölfelé nyúló (e) pofa vezeti. A tokban két tengely van ágyazva, melyek közül az alsó, (f) tengelyre a (g) rúgóval terhelt (h) "kilincs van forgathatóan ágyazva, míg a másik (i) tengely a levehető kétkarú (k) emeltyű fölvételére szolgál. Ezen (k) emeltyű a (kl). kivágással, két (k3) vezetőpofával és a (k2) foggal van ellátva. Mindegyik (o) száron (1) 'szán van el• rendezve, mely mellső végén az (in) ütőíogat hordja. A szán fölső r'észéből az (n) ütköző nyúl fölfelé, mely előtt aiz (o) nyereg van kiképezve. A szán hátsó végén az (r) kengyel van ágyazva, mely a (p) csap körül lengethető. Az (r) kengyel csúcsrészéből az (s) csavarorsó nyúl ki. A kétkarú emeltyűknek másik (t) szárai ugyancsak egy-egy (u) szánt hordanak, amelyek a (v), .csavarok segélyével rögzíthetők a (t) szárakon. Az (u) szán oldallapjai fölső részükben a (w) csapot hordják, amelyen az (x) támasztókar van forgathatóan elrendezve. Ezen kar fölső végén az (xl) nyereg van - kiképezve. Ezen kar továbbá az (y) szemet hordja, amelyben a (z) csap segélyével a ;(2) kengyel van forgathatóan elrendezve, melynek oldalszárai (3) hosszhasítékokkal vannak ellátva. Ezen kengyel esúcsrészéből a (4) csavarorsó nyúl ki. A két (s) és (4) csavarorsó ós ezzel az ír) és (2) kengyelek az (5) csavarmenetes feszítőhüvely segélyével, vannak egymással összekötve. A készülék működése a következő: Az (xl) és (o) nyergek egymástóli távolságát úgy állítjuk be, hogy az a két kocsitengely közötti távolságnak pontosan megfeleljen, amit az (5) feszítőhüvely segélyével érünk el, Ezután az (u) szánokat á (v) csavar segélyével a (t), szárakon rögzítjük. A normális helyzetben az (x) támasztókar hátrafelé át van fektetve (1. abra), míg az. (1) szánok mindegyik (m) foggal a (d) tok előtt állanak. A (c) szárak föl vannak emelve és az alattuk függélyesen álló (n) kilincs segélyével alá vannak támasztva. A (t) szárak alsó helyzetükben vannak. Ha már most a v

kocsi a helyiségbe megfelelően befut, úgy az mellső , tengelyével az átfektetett (x) támasztókar fölött szabadon elhalad és tovább járva mellső tengelyével az (1) szánokra fut föl és az ,(n) ütköző előtt lévő (o) nyeregbe befekszik. A haladási lendület folytán már most az (1) szánok előrehajtatnak és az (m) fog a (h) kilincset lebillenti. Egyidejűleg a szán az (5) feszítőhüvelyt meghúzza ós ezzel az (x) támasztókart felállítja, iákkor az (xl) nyereg hátsó tengelye alá jut. A kocsi hátsó része ekkor még a kerekeken nyugszik. A föb szaladt mellső kocsirész súlya már most a (c) szárakat, amelyeknek (n) alátámasztása el van lökve, lesülyeszti. A (c)szárak e sülyedés alkalmával a (h) kilincs agyára fekszenek, amikor is apadió fölött még mindig akkora magasságban vannak, hogy a megelőzőleg fölemelkedett mellső kerekek még a talaj fölött megemelve maradnak. A (c) szárak sülyedésének kölcsönhatásaként a (t) szái rak megemelkednek és az (xl) nyereg révén a kocsi hátsó részét fölemelik.. Ezzel már most a kocsinak mind a négy kereké ugyanazon kereke ugyanazon szintben föl van emelve. Ha a kocsinak a helyiséget el kell hagynia, akkor a (k) emeltyűket (kl) kivágvágásaikkal mindegyik (i) tengelyre fölillesztjük, lenyomjuk és ezzel a (c) szárakat fölfelé lendítjük. Eközben a (k3) pofák meggátolják a (c) szárnak oldalirányban váló lecsúszását. A fölemelt helyzetben a (k2) fog, mely a (c) szárak alá szorult, ezeket alátámasztja, mimellett a (h) kilincs rugójának ereje folytán ismét fölfelé csappanhat. E folyamatok kölcsönhatásaként a (t) szárak lesülyedtek és a kocsi hátsó kerekei a padlóra ismét fölfeküdtek. Ekkor az (xl)