75850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép esztergaforgács és effélék aprítására

ellenhenger, ill. az (5) bordák késeivel való együttműködése folytán, a forgácsnak levágása történik. A 7. ábrán látható foganatosítási példánál a két henger ugyanazon forgási sebességgel forog körül. Ebben az esetben a két henger késeinek egymáshoz képest elfoglalt megfelelő helyzeténél, ezek a kések csavarkerékszerüen is egymásba kapaszkodhatnak és ily jnódon nyíró hatást gyakorolhatnak a hengerek közé tekerődő forgácsra. A késeknek a 8. ábrán látható kiképzése esetén, amikor ugyanis ezeknek végei, két, egymással érintkező hengerfelületen belül feküsznek, a hengereket, mint a fönt ismertetett foganatosítási példánál, különböző fordulatszámmal kellene járatni, hogy nyíró hatást érjünk el. A 9. ábrán látható elrendezés elvileg megegyezik a 7. és 8. ábrán láthatóval. Lényeges különbség csak abban van, hogy a kések itt nem hengereknek hornyaiban, sugárirányban, hanem négyszögletes keresztmetszetű (1) testeknek síklapjain vannak megerősítve. Előnyösen úgy is lehet a késhengereket a tokban elrendezni, hogy a henger és a toknak fala közt a távolság a készüléknek behúzóoldalától a vágásnak helye felé fokozatosan kisebbedik. Ezáltal a forgácscsomók a hengereknek forgásakor összenyomódnak, a toknak vezetőbordái közt lévő csatornákból kidagadnak és az így kidagadt részeket a kések levágják. A 10. ábrán olyan elrendezés van, amelynél a henger excentrikusan van ágyazva egy hengeres tokban. A toknak hengeraiakja különleges előnyöket nyújt, amennyiben a toknak megmunkálása ekkor egyszerűbb és a pótalkatrészek, pl. a bordáknak acélból' való borító darabjai, mind egyenlő alakúak lehetnek. A (4) fogók is kiképezhetők vágóelemeknek, melyek a (6) áttöréseknek éleivel működhetnek együtt. Hogy ekkor kétoldali vágóhatást érjürík el, mely rövid, a fogók szélességének megfelelő hosszúságú daraboknak leválasztását teszi lehetővé, az éleket, célszerűen a 11., 12. vagy 13. ábrán látható módon képezzük ki. A 12. ábra szerint a (6) áttörés az (5) bordának végére van áthelyezve. A 11. ábrán látható kivitelnél, ahol az áttörés magában a bordában van, a fölső vágóéi megfelelően ie van metszve, míg a 13, ábra szerint a bordának folytatása kis .darabon más Lányban halad, s'zimetrikusan a másik vágópofát képező bordadarabnak végével. A 7. ábrán föltüntetett gépnél a (7) toknak kivezető végébe még egy külön berendezés is van beépítve, mely arra való, hogy a leírt berendezéssel előaprított anyagot még finomabbra aprítsa, amint az némely célra előnyös. Ez a berendezés az (1) késhengereknek tengelyén ülő, marószerü (10) őrlőtestekből áll, melyek (11) élei egy a (10) testet körülvevő hengeres (13) üreges testnek késszérü, meredek (12) csavaros bordáival működnek együtt. Ezek a berendezések aránylag érzékenyek az idegen testeknek, főleg edzett csavarszegeknek és egyéb'acélhulladékoknak benyomulásával szemben, aminők a forgácshalmokban a gyári üzemeknél gyakran előfordulnak. A leírt fajtájú forgácsaprító gépeknél előforduló legtöbb üzemzavart ilyen idegen testeknek a finomra aprító berendezésbe való benyomulása okozza. A jelen találmány szerint ezt a kellernetienséget könnyen és igen egyszerű és hatásos módon megszüntetjük azáltal, hogy a (10) őrlőtest vágószerszámjainak fölső fölületét a helytálló (13) üreges test vágószerszámjainak fölső fölületével egy síkba hozzuk. Ezek a fölületek azután úgyszólván rostély és az idegefi testek lerakodóhelye módjára működnek, amely testeket a (11) kések többé magukkal nem ragadhajtják. Időről-időre, a gépeknek megállítása után, az összegyűlt idegen testek kézzel eltávolíthatók. További hátrány a leírt fajtájú gépeknél - az, hogy az alsó tokrésznek nagy mérr tékü szűkülése folytán az eltömődésneli veszélye áll fönn. Az előaprított forgács,