75827. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő elrendezés elektrolitos celláknak közel egymáshoz szembenálló elektródjai számára

zftése céljából előnyös, ha a szigetelő üvegpálcikák tengelyirányában egymással szemben állnak. A pálcikáknak vagy csődarabkáknak a szénelektródban való rögzítése jiem jár nehézséggel. Az egyes szigetelőknek elosztása az elektródfölület "fölött természetesen sokféleképen változtatható. Beváltak az üvegpálcikákból vagy üvegcsövekből való olyan szigetelők, amelyeknek vastagsága 4—10" mm. és egymástól való távolsága 25—150 mm. Ritkán ajánlatos, a szigetelők egymástól való távolságát kisebbnek venni, mint a szigetelők átmérőjének 3-szorosa és nagyobbnak mint annak 30-szorosa. Evégből, hogy a platinából minél kevesebb födessék bé, gyakran előnyös* a szigetelőket a platina oldala felé kihegyezni, legömbölyíteni stb. Ha lapok helyett sodronyhálóból való elektródokat alkalmazunk, akkor a leírt berendezés csak az esetben használható, ha a hurokbőség megfelelően kicsi, különben pedig előnyösebb, ha a (g) szigetelöket, amelyek hasonlóan azokhoz, amilyeneket elektromos vezetékek szerelésénél alkalmaznak, például üveg- vagy porcellán tekercsekből állanak, a 3. és 4. ábra szerint a (d) sodronyhálón keresztül dugjuk és azokat ilyen módon vagy pedig a sodronyhálóba való befonás útján kötjük össze szilárdan a sodronyhálóval. Ezt az elrendezést erős sodrony hálóknál, például amelyek vasból valók, is használhatjuk, a szigetelők alakjának és nagyságának meg' felelő megválasztása mellett. Az 5. és 6. ábrában a (pl) pálcaalakú katód mágnetitből való és körül van véve egy, az anjódot képező (dl) sodronyhálóhengerrel, amely az üvegből vágy más szigetelő anyagból álló (w) hengerbe van betolva, amely utóbbi a sodronyhálón átmenő (g) szigetelő számára támaszt képez. 4 Ha kemény, tömör anyagból, például vastagabb vas- vagy rézlemezből való katódökat használunk, akkor a szigetelők átvezetése és rögzítése nehézségeket okozhat. Ezeket a nehézségeket elkerülhetjük, ha a szigetelőket, például a (g) üvegpálcikákat, lyukakon keresztül (k) lemezbe engedjük belépni (7. ábra) és azután a szögecsekhez hasonlóan rögzítjük, akképen, ho^y azokat egy lánggal fölmelegítjük és kívülről összeszorítjuk. Ilyen esetekben azonban a szigetelőknek előnyösen borda vagy kigyő stb. alakot adhatunk és azokat azután más módon köthetjük össze szilárdan a katódclal. Ilyen elrendezés a 8. 9. és 10. ábrában hosszmetszetben, a 11. ábrában pedig keresztmetszetben van föltüntetve. A kigyóalakú szigetelők vagy az elektródszegély fölé vannak akasztva, amely ebből a célból előnyösen be van vágva, vagy pedig célszerűbben a (k) elektródnak (u) hornyaiba vagy rovátkáiba vannak betolva és ekképen az elektródon biztosan rögzítve. Ezen szigetelők jellemzője az, hogy azok legalább az elektródok egyikét mind a két oldalán körülfogják és emellett a katóddal szilárdan össze vannak kötve. Hosszirányukkal a folyadék keringésének irányába helyezzük, azokat, hogy, az utóbbit ne zavarják. Avégből, hogy az anódfölületből lehetőlég keveset födjenek be, lehet azoknak olyan keresztmetszetet adni, amilyenek a 12. ábrán vannak föltüntetve. Míg az olyan szigetelők, amelyek egy lapnak, sodronyhálóelektródnak stb. csak egyik oldalán tolatnak be a közel egymással szemben álló elektródok közti térbe, még inkább pedig a villalakú, az egyik elektród fölé tolt rúgós szigetelők, a rövid zárlatokat csak bizonytalanul akadályozzák meg, mert egy egymással szemben könnyep eltolódnak és akkor épen a vékony elektródot a másik elektródhoz szorítják és rövid zárlatokat okozhatnák, addig az itt leírt szigetelők, biztosan és megbízhatóan működnek. Szerkezeti okokból és a, készüléknek mechanikai sérülések elleni megvédése céljából ajánlatoSv egy-egy (vagy több) anódot egiy-egy, két vagy több katóddal