75740. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kötélfogó kötél függővasutakhoz
dása folytán ezen (f) emeltyűt a 2. ábra esetén, balra lengeti ki, amikor is a kötél a (g) és (h) pofák között szilárdan összeszoríttatik. Ha a (b) csúszórész a (k) görgőnek följáró sínre való fölfntása folytán megemelkedik úgy, hogy tehát a csúszórész a kocsi súlyától fölszabadul, akkor az (f) emeltyű és ezzel a (g) szorítópofa is jobbra lendül és a szorítóhatás csökken vagy egészen megszűnik. ' Amint már most a 2. ábrából látható a (b) hasíték fölső részében a függélyeshez nagyobb szög alatt hajlik, mint alsó részében, aminek az a célja, hogy a kötélszórítónak önzárást kölcsönözhessünk. Ha ugyanis a (c) csap a (b) csúszórész lefelé mozgása folytán a (d) hasíték alsó részébe került, amikor is a (c) csap a (b) csúszóvészen függő kocsisúiy folytán a hasíték baloldalához szorul, úgy a hasíték hajlásszöge oly kicsiny, hogy a (b; csúszórész tehermentesítései esetén is, amelyek rázkódtatások, vagy a kocsiteher lengései folytán következnek be, a csapnak a hozzáfekvő liasítékfölületen való súrlódása le nem győzhető, minek következtében a (b) csúszórész ily tehermentesítései nem idézhetik elő azt, hogy a (e) csap a hasítékban fölfelé mozogjon. Ha egyszer a (c) csap a hasítékban a kocsiteher hatása alatt megfelelő mély helyzetbe mozgott lefelé, amikor is egészen meghatározott kötélszorítás következik be, úgv a csap ezt a helyzetet minden körülmények között megtartja és így a kötélszorítás csökkenése a normálisan föllépő tehermentesítéseknél není következhetik be. A kötélszorítás csökkentése vagy teljes megszüntetése csakis a (b) csúszórésznek erőszakos megemelése útján, a fölfutósín segélyével érhető el. Magától értetődik, hogy a (c) hasítéknak egész, hosszában kölcsönözhetjük ezt az önzárást előidéző csekély haji ás t, elegendő azonban, ha. csak a hasíték alsó részének adunk csekély hajlást, míg a hasíték fölső része nagyobb hajlásszög alatt lehet kiképezve, oly célból, hogy a mozgatható (j) pofa kezdeti zárómozgását megnöveljük. Szabadalmi igény. önműködő kötélfogó' kötélfiiggővasutakhoz, amelynél a mozgatható pofa emeltyűkar segélyével, a kocsisúly hatása alatt álló, függélyesen mozgatható csúszórész révén ékhatás útján szorul a helytálló pofához, jellemezve azáltal, hogy az ékhatást kifejtő rézsútos fölület (hasíték) egészében, vagy legalább is a zárómozgás vége f'elé irányuló részében csak oly kis szög alatt hajlik a zárómozgás vége felé irányuló részében csak oly kis szög alatt hajlik a függélyeshez, hogy a súrlódási nyomás folytán önzárás létesül, melynek következtében a pofák szándékolatlan önműködő nyitása a terhelés csökkenései esetére is meg van gátolva. (1 rajzlap melléklettel. l'allae nysmda, Budapest.