75722. lajstromszámú szabadalom • Csőtörés esetén záródó csappantyú

magával viszi. A csappantyút azután az előbb leírt eszközök valamelyike juttatja záróhelyzetébe. A 12. ábrán látható kiviteli alakban az áramlás nyomását fölfogó (36) lemez a (3) csappantyú fölött és pedig függőleges •irányban annak (2) forgási tengelye fö-• lőtt a csappantyún alkalmazott (38) tengely kftríil forgathatóan van ágyazva. A sólvterhelésként kiképezett lemez az alsó fölületén kiképezett rézsútos fölület révén a csappantyút nyitva tartja, azaz a lemez túlsúlya és az áramlásnak 'kifejtett nyomása normális üzemviszónyok között kiegyenlítik egymást. A nyomás fokozódtával azonban a lemez lefelé fordul úgy, hogy az áramlás irányára merőlegesen helyezkedik el és így az áramló közegnek nagy támadási fölületet nyújt. Ebben apillanatban a lemez (39) nyúlványával a csappantyúba ütközik úgy, hogy ezt magával viszi és a túlsúly folytán záróhelyzetébe juttatja, amely helyzetben a csappantyút a lemez súlya megtartja. A csappantyú terhelésének tehát két rendeltetése van és pedig egyrészt, hogy normális üzemviszonyok között az áramnak záró értelemben ható erejével szemben hasson, másrészt, hogy csősérülés esetén az áramsebesség bekövetkező növekedésekor a csappantyút zárja. A csőtörés esetén záródó csappantyúnak ama kiviteli alakjainál, ahol a csappantyút a tokon kivül elrendezett, súly vagy rúgó terheli, azaz a csappantyútengely a tok egyik oldalán ki van vezetve, megtörténhetik, hogy az áramló közeg axiális nyomást fejt ki a tengelyre, amely a csappantyú ' szabad mozgékonyságát zavaró káros súrlódást okoz. Ennek a hibának kikerülésére a csappantyútengelyt a találmány értelmében két részből" készítjük, s a tengelynek kifelé nyúló (2') részét (13. ábra) a voltaképeni (2) csappantyútengellyel fogas (40) kapcsolószerkezet segítségével kötjük össze és (41) tömítőszelence segítségével jól tömítjük, míg a (2) tengelyrészt; a tokban könnyen forgathatóan ágyazzuk. Az áramló közegnek a tengelykapcsolást magában foglaló (42) tokba való benyomulása a nyomásnak a tengely két oldalán való kiegyenlítődést idézi elő és így a tengely az egyoldali nyomástól mentesül. Hogv a csőtörés esetén záródó csappantyúnak működési készségéről mindenkor meggyőződhessünk, a (2) csappantyútengely végeit forgatható (43) csapágyperselybe (14. ábra) ágyulaijuk, amely a (41) tömítőszelencén keresztül kinyúlik és egy próbaemelő ráillesztésére való neary szögletes darabban végződik. Az, hogy a csapágy tengely az áramlás és terhelés fogvatartotta csappantyúhoz képest könnyen elforgatható, egyszersmind arról is bizonyságot szolgáltat, hogy a csappantyú ágyazatában nem talál ellenállásra. A csőtörés, ill. kazánrepedés esetén záródó csappantyú tengelyét célszerűen (44) mutatóval látjuk el (1. a 6. ábrát), hogy a csappantyúk helyzetét kividről mindenkor láthatóvá tegyük. Megjegyzendő még, hogy annak megakadályozására, hogy avatatlanok a csappantyú érzékenységének szabályozására való beállítószerkezet elemeit állíthassák, ezeket, amint azt a 4. és 6. ábra föltünteti, ólom pecséttel láthatjuk el. Természetesen semmi nehézsége n inos annak, hogy a leírt. kiviteli alakok valamelyikének csappantyúját egy elzárótolattyúval közös tokban rendezzük el. Szabadalmi igények. 1. Csőtörés vagy kazánrepedés és .efféle esetén önmagától működő elzárószerkezet az áramirányban fekvő, tengely körül forgatható csappantyúval, azzal jellemezve, hogy az alkalmas eszközökkel nyugalomban tartott (3) csappantyú elfordulásának megkezdésére a csőtörés vagy kazánrepedés esetén a fokozott áramlási sebesség folytán reá kifejtett nagyobb nyomás van fölhasználva, míg a teljes zárást a nvomásesés folytán reá egy oldalról ki-