75682. lajstromszámú szabadalom • Beállítószerkezet csavarsablonok mérőgépek és más effélék mérőorsói számára

rel jobbra tolódnék. Ha azonban a (11) hüvely belső menetének (és a (10) menetnek) szintén 0.5 mm. volna az emelkedése, úgy a mérőorsó egyáltalán nem tolódnék el. Már most azonban a (11) hüvely belső menetének (és a mérőorsó menetének) emelkedése a feltüntetett példában 0.45 mm., minek következtében a (12) mérődobnak minden, a 2. ábrán látható nyíl szerinti teljes fordulata alatt az (1) orsó a kétféle emelkedés különbségének megfelelő mértékben azaz 0.05 mm.-rel jobbra tolódik, míg maga a (12) dob 0.5 mm.-rel tolódik jobbra. Hasonlóképpen a (12) dobnak az ellenkező irányban való teljes fordulata alatt az (1) orsó 0.05 mm.-rel balra tolódik el. Az (1) mérőorsó eltolódása tehát a mérődob eltolódásának csak egy tizedét teszi. Ha már most a (12) mérődob a maga palástján a szokásos módon 50 részre van beosztva, míg a (3) vezető hüvelyen az (1) mérőorsónak a dob minden fordulata alatti eltolódását megadó (17) skála van alkalmazva (mely a 2. ábrán valamivel a dob fölött vázlatosan van szemléltetve) úgy ezzel a csavarsablonnal a mérőorsónak 0.001 mm.-nyi eltolódásait. (melynek a mérőorsónak az egyik osztásvonaltól a legközelebbi osztásvonalig való elforgásának felelnek meg) egészen világosan olvashatjuk el. Az orsóelállítás és a mérődob eltolódása közötti ezen nagy különbözet folytán, mely mérődob-eltolódást a csavarmenet hossza korlátozza, ez a csavarsablon az (5) kengyelben szilárdan ágyazott (2) ellenorsó alkalmazása esetén csak igen csekély (körülbelül 2—3 mm.-nyi) mérőkörzettel bírna. Hogy tehát a gyakorlat számára elegendő mérőkörzetet érhessünk el, a (2) orsót szintén előállíthatóan kell berendezni. Ezen célból a (2) orsó három kiugrással van ellátva, amelyek a (4) vezetőhüvely megfelelő (19) hasítékaival hozhatók kapcsolatba. A kiugrásokat három (18) tárcsa alkotja, amelyeknek a jelen esetben egy és ugyanazon, a 4. ábrából látható alakjuk és azonos pld. 1 mm.nyi vastagságuk van. Mindegyik (18) tárcsában (20) központi lyuk van alkalmazva, úgy hogy azok a (2) orsóra feltolhatok, mimellett az orsón alkalmazott hosszirányú ékek, melyek a tárcsa megfelelő (29) hornyaival kapcsolódnak, a tárcsának az orsón való elforgását meggátolják. A három (18) tárcsát akként illesztjük fel az orsóra, hogy azok felváltva az egyik és másik oldal felé irányúló kiugrásokat alkossanak. Ehhez a képest az 1. ábrán a két külső tárcsa felfelé, a középső tárcsa ellenben lefelé van irányítva. A (18) tárcsákat az orsóra illesztett (21) hüvely segélyével szorosan egymáshoz és az orsó (22) toldatához nyomjuk úgy, hogy azok az orsón sem eltolódni, sem elforogni nem képesek. A (2) orsóra végül a (12) mérődobhoz hasonló (23) dob van felillesztve és az orsón lévő valamennyi rész a (24) csavaranya segélyével rögzítve.. Hasonlóképen a (19) hasítékok létesítésére is egymás mellé sorakozó sík (25) tárcsák szolgálnak, amelynek a 3. ábrából látható alakjuk és a (18) tárcsáéval azonos, a jelen esetben tehát 1 mm.-nyi vastagságuk van. Mindegyik tárcsa közepén nagy lyukkal van ellátva, amelynek azonban nincsen teljes köralakja, hanem mindegyik tárcsában a (26) szegmens van meghagyva. A (25) tárcsák a (4) vezető hüvelybe vannak behelyezve és pedig oly módon, hogy á (26) szegmensek felváltva a (4) hüvely egyik és másik oldalán fekszenek úgy, hogy két-két szomszédos szegmens révén (19) hasíték létesül. A két sorozat hasítékai tehát egy-egy mm.-rel vannak egymáshoz képest eltolva. A (25) tárcsákat a (27) csavaranya erősen egymáshoz szorítja és a (4) vezető hüvelyben rögzíti, míg a tárcsák elforgatását a hüvelyben alkalmazott, fel nem tüntetett hosszirányú ékek gátolják meg, amelyek a (25) tárcsák kerületén alkalmazott megfelelő. hornyokkal kapcsolódnak. A (2) mérőorsón fekvő (18) tárcsáknak és a helytálló (25) tárcsák lyukainak