75653. lajstromszámú szabadalom • Egyesített zár vasuti kocsik bejárati ajtajára és egyebekre

van ellátva, melynek nagysága azonban az iitközőlemez (e) furatánál nagyobb. A (d) iitközőlemez gyűrűalakban ki van vájva és ezen vájatban az (i) ütközőkar (1) pereme helyezkedik el (5. ábra). A (c) zárnyelvre, valamint az (i) ütközőkarra egy-egy (m) tekercsrúgó támaszkodik, mely a zárnyelvet és az ütközőkart állandóan feszült helyzetben tartja. Az (n) kilincstörzs a (d) ütközőlemez és az (i) ütközőkar furatain keresztülhatolva belül az (o) fogantyúban végződik. Ezen kilincstörzs szögletes keresztmetszetű, vastagsági mérete pedig akkora, hogy a törzs a (d) lemez (e) furatába épen beleilleszkedhetik. A kilincstörzsre kívülről a (p) fogantyút hordó (r) hüvely van húzva, melynek szögletes keresztmetszetű (s) nyúlványa az (i) ütközőkar furatában helyezkedik el. Az (r) hüvely úgy van kiképezve, hogy benne a kilincstörzs szabadon elforoghat és amellett kívülről megfelelő kulcs segélyével a hüvelyben lévő kilincstörzs (t) vége megfogható. A berendezés működése a következő: Ha a fogantyút belül leszorítjuk, az (n) kilincstörzs elfordul és a (d) ütközőlemezt a nyíl irányában elforgatja (3. ábra.) Eközben az ütközőlemez (k) nyúlványa az (i) ütközőkart is elfordulásra kényszeríti, amely viszont a (c). zárnyelv (j) akasztékjának támaszkodva a záínyelvet mozgatja el oly módon, amint azt a (b) vezetőpecek megengedi. A fogantyú leszorításakor tehát a zárnyelv a zárba behúzódik és az ajtó fölnyílik, ha pedig a fogantyút elengedjük, az (m) rugók a nyelvet ismét visszatérítik eredeti állásába, tehát az ajtót újból zárják. Ha a külső (p) fogantyút szorítjuk le, a (d) lemez helyén marad, az (i) kar azonban, minthogy az (r) hüvely (s) nyúlványa a kar furatában helyezkedik el, a fent leírt mozgást végzi, tehát az ajtó ugyancsak fölnyílik. Ha a belső (o) fogantyút fölfelé fordítjuk, a kilincstörzs és véle együtt a (d)'vütközőlemez a nyíllal ellentétes irányban fordul el úgy, hogy a (d) lemez a 4. ábrán föltűntetett helyzetbe keriil. Ekkor a zár reteszelve van, mert a külső (p) fogantyút hiába szorítjuk lefelé, a zárnyelv nem tud befelé mozogni, mert a (d) ütközőlemez teljesen nekifekszik és útját állja. Az ajtót ekkor nem lehet kinyílni. A reteszelést feloldhatjuk belülről oly módon, hogy az (o) fogantyút visszafordítjuk eredeti helyzetébe, vagy pedig a föloldás történhet kívülről olyképen, hogy megfelelő kulcs segélyével a kilincstörzs (t) végét megfogjuk és erdetei helyzetébe visszaforgatjuk. Ezután az ajtó a belső, vagy külső fogantyú leszorítása aital ismét fölnyitható. Ha a zárat magánlakások ajtaúa szereljük föl, a kilincstörzs szögletes fejét levágjuk és az (r) hüvelybe kívülről egy vasmagot dugunk be, amit a hüvelyhez szögecselünk. Ilyen módon a kilincstörzs kívülről nem közelíthető meg, ha tehát a belső (o) fogantyút fölfelé elforgattuk, a zár reteszelve van és kívülről semmiféle álkuccsal fel nem nyitható. Szabadalmi igények. 1. Egyesített zár vasúti kocsik bejárati ajtajára és egyebekre jellemezve a rúgóhatás alatt álló és a zártokhoz rögzített pecek segélyével vezetett zárnyelv akasztékja elé helyezett ütközőkar, valamint a zárnyelv előtt fekvő, rúgóhatás alatt álló ütközőlemez által, mely utóbbinak köralakú vájatában az ütközőkar köralakú pereme helyezkedik el, mimellett mind az ütközőkar, mind pedig az ütközőlemez a kilincstörzs helyén szögletes furattal van ellátva és pedig oly módon, hogy az ütközőlemez furatába a kilincstörzs illeszkedik belé, az ütközőkar furata pedig a kilincstörzsön kívül a kilincshüvelyt is magába fogadja. 2. Az 1. igényben vécjett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (d) ütközőlemezből egy, az (i)