75650. lajstromszámú szabadalom • Saluzótest betonfödémek és betonvázas falak számára

— 3 — falapból áll. A falap két oldalt még a betontartón túl kinyúlik, a kinyúlás mértéke födémeknél a bordavastagság fele, falaknál az oszlop vastagságának fele. Az (1) saluzótestek egymáshoz sorakoztatásánál — mint a 2., 3. és 4. ábrák mutatják — üregek keletkeznek a csömöszölöfenekek fölvételére. Födémek készítésénél, mint a 2. és 3. ábrából kitűnik, a saluzás már az (1) testek egymáshoz illesztése által létrejön, falak készítésénél (4. ábra) csak egy segédsaluzásra van szükség az oszlopok külső oldalán, azonban ezt is el lehet kerülni, ha a fölső betonövet mint a (2) deszkát oldalirányban meghosszabbítjuk. ,A betontartó gerincének a (2) deszkával való összeerősítése (3) U vasakkal vagy bádoglemezekkel történik, melyek a gerinc széleit közre fogják és a gerincbe bebetonoztatnak. Ily módon a gerincek lényegesen erősíttetnek: az U vasak, valamint az alsó födődeszkák a gerincet külső sérülések ellen megvédik, mely körülménynek különösen a szállításnál van jelentősége. Az U vasakban (4) szögek vannak lehorgonyozva, melyeknek a deszkából kinyúló végei kampószerűen vissza vannak hajlítva. További biztosításul szolgál még az. (5) szög, mely a betontest egyik drótbetétéhez van rögzítve és az U vason és a deszkalapon van átvezetve; kiálló külső vége szintén vissza lehet hajlítva. A vasnak és esetleg még kátránypapíríemezeknek közbeiktatása folytán a betonnak az a tulajdonsága, hogy a cement megkötésénél az érintkezési helyeken a fából nedvességet von el, nem juthat érvényre ; ily módon a fában egyenlőtlen feszültségek keletkezése megakadályoztatik. A közbeiktatott vas a betonon tapad és azt a fától elszigeteli. Az U vasak alkalmazása lehetővé teszi, hogy teli (2) saluzódeszka helyett rács alkalmaztassák; ezáltal a fa mozgása duzzadásnál és száradásnál csökken és ezáltal kisebbek lesznek a feszültségek is, melyek egyébként könnyen a fa berepedésére vezethetnének. A tartó szélső gerincei kiugró orrokkal, lécekkel vagy más hasonlókkal vannak ellátva, melyek -az (1) tartóknak a környező betonmasszában való biztosabb megtartását elősegítik. Ugyanezen cél elérésére szolgálnak az 1. ábra szerinti kivitelnél a fölső öv toldatai, a 2. és 4 ábra szerinti kivitelnél a külső oldalfölületeknek ékalakú kiképzése, míg a 3. ábra szerinti kivitelnél a külső falon hosszlécek futnak végig. A saluzótest keresztmetszeti alakja a mindenkori rendeltetés szerint tetszőlegesen lehet kiképezve. Az 5. és 6. ábrán vázlatosan további foganatosítási alakok vannak szemléltetve, irányadó mindenkor a terhelés és az üreges test fesztávolsága. Bordás födém készítésénél a megfelelő számú saluzótestet cementhabarcs alkalmazásával egymás mellé fektetjük, oly módon, hogy két szomszédos (1) tartó között megfelelő űr maradjon fönn a bebetonozandó borda részére, mely bordát az alsó övek az alúlnézetben elfödik. Miként a 2. ábrán látható, a saluzótestek kiálló alsó öveikkel a (6) keresztfán fekszenek föl, mely a (7) oszloppal van megtámasztva. A keresztfák hossza egyezik a helyiség szélességével, így azt a födém elkészülte után padlóvánkosfának lehet fölhasználni. A födém elkészítéséhez szükséges saluzás költsége ily módon lényegesen csökken. Falak előállításánál (4. ábra) az (1) saluzótesteket magasságirányukban állítjuk föl és cementhabarcs segélyével sorban egymásra falazzuk. Az (1) tartó fölső öve itt az oszlopok között fekvő falrészeknek közvetlenül a külső falát szolgáltatja, a deszkafal a szigetelő belső falat alkotja. A kész építmény diagonálisok nélkül való betonvázas fal jellegét mutatja, amelynél a mezőket a saluzótestek alkotják. Az üregek úgy födémeknél, mint falak-