75616. lajstromszámú szabadalom • Borotvagyalú

- 2 — 5. ábra előlnézet az egyenes élre. A 6. ábra a penge fölülnézete* A 7. ábra a második foganatosítás! alak . tengelyirányú metszete. A 8. ábra fölülnézet a födőlemezre és a védőfésűre. A 9. ábra nézet a keskeny oldalra. A 10. ábra előlnézet a domború élre. A 11. ábra előlnézet az egyenes élre. A 12. ábra nézet a pengére. Az 1—6. ábrák szerinti borotvagyalú, "ismert módon, a (2) védőfésűvel ellátott (1) fogantyúval és a (3) födőlemezből áll. A födő!emez két (4) vezetőpecekkel a • (2) védőfésű megfelelő furatain van átdugva, míg csavarmenetes (5) ősapja az iirös (1) fogantyúba nyúlik. Az (5) csap csavarmenetén az (1) fogantyún a rovatkás (7) toldattal túlnyúló (6) csavaranya foglal helyet. A (2) védőfésű úgy a hosszirányban (4. és 5. ábrák), mint a harántirányban (3. ábra) oly módou van kihajlítva és kiképezve, hogy fogai az. egyik oldalon sarlóalakú elrendezésben egy síkban, a másik oldalon pedig egy egyenesben fekszenek. A (8) penge sarlóalakú, célszerűen körívalakú (8a) és egyenes vonalú (8b) éllel bír és középső ((9) nyílással, valamint két, oldalas (10) hasítékkal van ellátva. Ez utóbbiak lehetővé teszik a pengének a védőfésű ós födőlemez görbületeinek megfelelően való kihajlítását, anélkül, hogy az anyagban feszültségek keletkeznek. A borotvagyalú összerakása a szokott módon történik. A (8) pengét a (2) védőfésű és a (3) födőlemez közé a (6) csavaranya segélyével befogják. Emellett a (8) penge, melynek (9) nyílásán, illetve (10, 12) hasítékain az (5) csap, illetve (10, 12) hasítékain az (5) csap, illetve (4) vezetőpeckek vannak átdugva, hossz- és harántirányban hajlíttatik ki. A hosszirányban való kihajlítás folytán a sarlóalakú él úgy hajlik meg, hogy egy síkban fekszik, és az ismert húzóvágást fejti ki. A késnek a harántirányban való kihajlítása által az egyenes (8b) él ily alakban megmarad úgy, hogy egyenesvonalú fölületek leborotválása válik lehetővé. A harántirányú kihajlítás azonkívül a (6) anya meghúzásával vagy lazításával, az élnek a védőfésűhöz képest való különböző beállítást, azaz durvább vagy finomabb vágást enged meg. A 7—12. ábrák szerinti borotvagyalú (2) födőlemeze csavarmenetes (5) csap és (4) vezetőpeckek segélyével van a (3) védőfésű megfelelő furatain átdugva^ A csavarmenetes (5) csapra (1) fogantyú van rácsavarolva. A (3) védőfésű úgy a hosszirányban (10. és 11. ábra), mint a harántirányban (9. ábra) oly módon van kihajlítva és kiképezve, hogy (3a) fogai domború irányban egy síkba, és (3b) fogai egy egyenesbe esnek. A (2) födőlemez a (3) védőfésűnek megfelelően van kihajlítva. A (8) penge domború, célszerűen körívalakú (8a) és egyenes (8b) éllel bír és (9) nyílással, valamint kétoldalas (10) hasítékkal van ellátva. Ez utóbbiak lehetővé teszik a pengének a védőfésű és födőlemez görbületeinek megfelelően való kihajlítását, anélkül, hogy az anyagban feszültségek keletkeznének, A borotvagyalú használatakor a pengét ismert módon, a védőfésű és a födő lemez közé befogják. Emellett a penge szintén hossz- és harántirányban hajlik meg. A hosszirányban való kihajlítás folytán a domború él úgy hajlik ki, hogy egy síkban fekszik és húzóvágást fejt ki. A késnek harántirányú meghajlítása által az egyenes ól megmarad úgy, hogy egyenesvonalú fölületek leborotválhatók. A harántirányú kihajlítás lehetővé teszi azonkívül az élnek a védőfésűhöz képest való különböző beállítását, azaz dur vább vagy finomabb vágást. Szabadalmi igények. 1. Borotvagyalú, jellemezve a védőfésű és födőlemezre hossz- és haránt irányban oly módon való kihajlítása és kiképzése által, hogy a védőfésűfogak az egvik oldalon egv síkban, a másikon egy egyenesben fekszenek.