75595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a víz keménységét megszüntető (vízlágyító) szer előállítására
Megjelent 1919. évi december hó 9-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75595. szám. V/e/2. OSZTÁLY. Eljárás a víz keménységét megszüntető (vízlágyító) szer előállítására. HANS REISERT G. M. B. H. CÉG KÖLN-BRAUNSFELDBEN. A bejelentés napja 1917 október hó 2-ika. Elsőbbsége 1916 október hó U-ike. Az a csapadék, melyet oldatban lévő vassokkal (vízüveg) létesít, báziskicserélő anyagot ad, mely a víz keménységét megszüntető szernek használva, a bázikus alum inátsilikátokkal szemben bizonyos előnyöket nyújt. A jelen találmány szerint ezen csapadék báziskicserélőképességét még tetemesen fokozzuk azáltal, hogy azt forró alkálioldattal (szódával, marónáti’onnal, vagy effélével) kezeljük. Ügy járunk itt el, hogy a csapadékot azonos súlymennyiségű 10%-os szódaoldattal (vagy marónátronnal) főzzük és a fölösleges alkálitást lágy vízzel való kimosással eltávolítjuk. Ezen kezelési mód az anyag fizikai minőségét nem változtatja meg, a bázisok kicserélőképességét azonban kb. kétszeresével növeli. A leírt módon kezelt anyag, mely eredeti állapotában kb. 1% gyakorlati báziskicserélőképességet mutatott (Ca 0-ot a használt mennyiségű lágyítószer arányában fölvéve), a kezelés után kb. 2% báziskicserélőképességet tanúsított, mindkét esetben kb. az elméletinek ötszörösét tevő konyhasófogyasztás mellett. Kísérletek azt eredményezték, hogy célszerű, vagy szükséges az alkálioldatot lehetőleg 60° C.-nál magasabb hőfoknál alkalmazni. Legjobb az alkálioldatot forrási hőfokára fölhevíteni. Lehet azonban azt forrási hőfokán fölüli hőfoknál is használni, amikor is zárt edényben nyomás alatt végezzük a fölhevítést. Régebben használtak már szárított vaschkloridból, fölösleges mennyiségű vízüvegből, ammóniából és káliumpermanganátból horzsakődarabókon létrehozott kontaktusbevonatot víz tisztítására^ egyszersmind vasmentesítésére és mán-gánmentesítésére alkalmas szűrő előállí-, tására. Mint az erre vonatkozó irodalomból kitűnik, a szűrőberendezéssel és a kontaktusanyaggal előidézett ezen tisztításon, egyszersmind vasmentesítésen és mangánmentesítésén kívül ekkor mész fokozatos kiválása is következik be. A vízlágyító hatására vonatkozólag az is megvan ott említve, hogy a horzsakőnek szét nem bontott víz üvegtartalma a víziben foglalt meszet, valamint a többi bi karbonátot kicsapja. Ezen anyag vízlágyítóképessége tehát fölösleges mennyiségű vízüveg véletlen jelenlétére vezetendő viszsza. A kontaktusanyag előállítási módjának figyelembevétele mellett nem is vál ható, hogy a vízüvegen kívül még más NYOMDAHIBA'*
