75580. lajstromszámú szabadalom • Újítások csapágyolajozókon
dugattyúszerű (i’j részbe megy át, mely a (g) esőnek alsó részébe be van csiszolva. A (i’) szeleprészen csavarmenetalakú (k) horony van, mely az olajat csöppenkint átengedi. Fölsőbb részében a (g) csőnek furata kibővül úgy, hogy abban az (i’) dugattyúszerű szeleprészlet aránylag nagy játékkal helyezkedhetik el. Az ()•) szeleporsónak fölső végén keresztirányú (s) nyúlványa van, mely az olajozó (m) fején lévő F-alakú (p, o, t) kivágáson át kinyúlik és kézzel könnyen megfogható gombban végződik. Ezen gombot tetszőlegesen beilleszthetjük ezen F-alakú kivágás legmélyebb (t) részébe (1. ábra), mikor is az (i) szelep a szelepfészken ül és az olaj hozzáfolyását elzárja. Ha ezen gombot kissé megemeljük és megemelt helyzetében azáltal rögzítjük, hogy az F-alakú nyílás (o) elágazásába beforgatjuk, úgy a 2. ábra szerinti helyzet létesül, melyben az (i) szelep dugattyúszerű (i’) része még benne .van a becsiszolt (g) csőrészben, viszont az (i) szeleprész már elhagyta (1) fészkét. Ezen helyzetben az olaj a (k) hornyon át csöppenként. juthat a kenőhelyre. Az olajesöppek nagysága és sűrűsége a mindenkori viszonyoknak megfelelően kellő mélységű, szélességű és alakú (k) horony megválasztása által érhető el. Esetleg minden olajozóhoz több szeleporsó tartozhatik, különböző méretű (k) hornyokkal. Ezen helyzet a rendes üzemközben szükséges olaajmenny iséget biztosítja. Ha végül 3. ábra szerint a gombot az F-alakú kivágás legmagasabb (p) elágazásába illesztjük be, úgy a szelepnek (i.1) dugattyúszerű része kiemelkedik a (g) csőnek szűkebh (i”) részéből, melybe a szelep be van csiszolva, és belejut a (g) csőnek (g’) bővebb részébe úgy, hogy ezen helyzetben az (f) nyíláson belépő olaj akadály nélkül juthat a kenőhelyre és azt bőven ellátja olajjal, mely körülmény különösen az indításnál rgen fontos. Látható tehát, hogy a különböző olajozási fokok egyetlen kézmozdulattal rendkívül gyorsan és biztosan állíthatók be, miért is 1 nem fog előfordulni, hogy a gép megállítása után a gépész lustaságból hagyja nyitva az olajozót, ami nagy olajpazarlást jelent, sem pedig indításkor nem fogja elmulasztani, hogy az olajozókat bő olajozásra állítsa be, rendes üzemben pedig az olajozót az üzemi helyzetbe állítsa be. A (b) olajtartány fontiek tekintetbevétele mellett bármilyen ismert alakúra készíthető; ugyanez áll a (d) töltőszelepre is. A bemutatott példaképem kiviteli alaktól jelen találmány számos eltéréssel is készíthető anélkül, hogy ezáltal lényegében változást szenvedhetne. Szabadami igények. 1. Újítás csapágy olajozókon, melyeknél az olajliozzáfolyást szeleppel szabályozzuk, azáltal jellemezve, hogy a szelepnek a szelepfészekkel együttműködő (i) részéhez dugattyúszerű (i’) részlet csatlakozik, melynek palástján (k) horony van és mely dugattyúszerű részlet a szelepfészek toldatát alkotó (i”) hengerben be van csiszolva, hogy továbbá ezen (i”) henger fölső (g’) részében kiszélesedik, azon célból, hogy a szelep legalsó állá. sában az olajátfolyást megakadályozza, középállásában az olajat csakis cseppekben bocsássa a dugattyú szerű szelep részlet (k) hornyát át, a szelep legmagasabb helyzetében pedig az olajat bő mennyiségben engedje a kenőhelyre. 2. Az 1. alatt igényelt csapágyolajozó kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy az olaj tar tányból a kenőhely, ill. szabályozószelep felé vezető (f) nyílás magasan az olajtartány feneke fölött van elrendezve és a szelep fészeknyúlvány bővebb (g’) részébe torkolik bele azon célból, hogy az olajtartánv fenékrészén leülepedett tisztátlanságok a kenőhelyre ne juthassanak. 3. Az 1—2. alatt igényelt csapágy olajozó kiviteli alakja, jellemezve az olajtar-MVQMI
