75565. lajstromszámú szabadalom • Hosszmerevítés lágytestű léghajók számára
Megjelent 1920. évi november hó 6-án. MAGYAR KIRÁLYI HOT SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 75565. szám. V/h. OSZTÁLY. Hosszmerevítés lágy testű léghajók számára. LUFT-FAHRZEUG-GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG BERLINBEN. á. bejelentés napja 1916 április hó 12-ike. Elsőbbsége 1915 április hó 13-ika. Már ismeretesek hosszmerevítések lágtestű, vagy a gáz nyomása által alakjukban megtartott léghajók számára, mely merevítések a léggömb burkának kerületén vannak elosztva és hosszirányban futnak. Ezen merevítések a fejtől a burok hátsó csúcsáig szakadatlanul vezetett és ezenkívül a gáztér belseje felé radikális feszítő kötelekkel összetartott csövekből állanak. A találmány tárgya a leírt szerkezettől abban tér el, hogy a merevítés nem végigfutó csövekből, hanem egymással csuklósán kapcsolt nyomórúdcgységekből áll, amelyek nincsenek térbeli feszítőkötélrendszerrel összetartva. Ezen szerkezet a következő előnyökkel jár: A léggömb ‘burkának körvonalai tudvalevőleg a változó terhelés és változó nyomás folytán beálló keresztmetszet-deformáció következtében nem állandók. Ha tehát a nyomóm daknak ezen változó körvonalhoz alkalmazkodniok kell, anélkül, hogy túlságos hajlítást szenvedjenek, úgy azokba bizonyos távolságokban csuklókat kell alkalmazni. Másrészről azonban a nyomóin dák hosszirányú nyomásra vétetnek igénybe, úgy hogy a. csuklók elsősorban csuklanak össze, ami az ily csuklók alkalmazása ellen szól. A találmány tárgya nzon fölismerésen alapul, hogy a csuklók csak befelé térhetnek ki, mivel oldalirányban a ballon szövete tartja azokat, kifelé pedig nem mozoghatnak, mert ezáltal a burok kerülete növekednék. így tehát csupán a befelé való elmozdulás lehetséges. Ezen mozgásnak azonban bizonyos fokig a léggömb belső nyomása áll ellen. Ha ugyanis valamely csuklóhely befelé nyomul, úgy a burkot benyomja, miközben tálalakú mélyedést képez. A buroknak ezen benyomását azonban a belső túlnyomás meggátolni igyekszik és oly erővel törekszik a csukló visszaszorítására, amely a. benyomott fölület nagyságával növekszik. A rúdegységek hosszának, ill. a csuklók távolságának megfelelő méretezésével a benyomás alkalmával keletkező fölületet oly nagyra szabhatjuk, hogy a csukló a megkívánt határig stabil. Ebből az következik, hogy a csuklós rudakat a léggömb feszítőereje kiegyenesített helyzetben tartja, mert a belső túlnyomás oly haráintfeszültségeket idéz elő, melyek a rudakat oldalt feszítik és egyszersmind a csuklónak befelé való kitérését meggá-
