75464. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék járművek számára
_ 2 • -külső koszorú közti összekötőrudak a keréktengelyre függélyes síkban mozgathatók, a rugók maguk pedig sugárirányban nyomatnak össze, illetőleg huzatnak széjjel. Ezt a munkámódot biztosítandó, azon rűgóvégnek, ahol az összekötőrudak támadnak, a belső koszorún szilárd vezetést adhatunk. A külső koszorú oldalirányú igénybevételének fölvételére a rugók ós a külső koszorú közti összekötőrudak a belső koszorú külső kerületén a keréktengelyre merőleges síkban vezettetnek. Ez a vezetés nagyon hatásos, mert a két koszorú közti köz meglehetős kicsi, tehát az összekötőrudak a külső koszorúval való összefoglalásuk helyéhez egészen közel vannak oldalirányban megtámasztva. A rajzon a találmány tárgyát egy kiviteli alakban példaképen tüntettük föl és pedig az 1. ábrán * kerék részben metszett oldalnézetben, míg a 2. ábrán részlien metszett fölülnézetben. A keréknek fából való (1) belső koszorúját a (2) vasabroncs veszi körül és a szokásos (3) küllők kötik össze a (4) kerékaggyal. Az (!) koszorún két-két küllő közt az utóbbiak irányában kinyúló (5) szelence fölvételére kivágás van képezve. Az (5) szelence a kerékkoszoru felőli végén kibővül, hogy itt, a koszorú és a (2) vasabroncs fogva tartassék. Az (5) szelencében a (6) csavarrugó van elrendezve, melynek egyik vége a szelencének kibővülő részébe pontosan beleillik, illetőleg erősen beléfekszik, míg a másik vége a kerékagy felőli oldalon a (7) gyűrű körül csavarva szűk tekerületekkel a gyűrűre szorosan rá van erősítve. A (7) gyűrűt csak a (8) anya körül lehet forgatni, máskülönben nem mozgat, ható; a (8) anya a (9) rúdra van osavarolva, mely a rúgó belsején keresztülhaladva, oldalirányú játék nélkül a vasabroncs hasítékán megy keresztül, a végén pedig a kerék külső (10) koszorújának belső fölületével csuklósan van ösz*zekötve. Csuklós összeköttetés gyanánt a (11) csap szolgál, mely a (9) rúd szemén és a (10) koszorú két fülén van átdugva. A (7) gyűrű (.12 ( gallérral van ellátva, mely pontosan az (5) szelencébe illik és arra szolgál, hogy a rúgó végének vezetést nyújtson. ' A (.10) külső koszorú köré egy rugalmas abroncs van fektetve, mely a föltüntetett kiviteli példában a (14) oldalkoszoruk és (15) csapok segélyével a (10) koszorú szélein megerősített (16) köpenyen belül ágyazott töltőanyagból áll. Ha valamennyi rúgó, amelyek mind egyenlő erősek, a (8) anyákkal úgy van beállítva, hogy7 nincs bennük feszültség, ha a kerék nincs megterhelve, úgy az alsó rúgó húzásnak, a legfölső pedig nyomásnak lesz kitéve, mihelyt a jármű súlya a kereket megterheli. Az alsó rúgó tehát húzórúgó gyanánt, a fölső pedig nyomórúgó gyanánt hat, miközben mindegyik a teher egy részét hordja. Valamennyi többi rúgó összekötőrúdja az (.1) és a (10) koszorúk exoentricitásánál fogva egymással szemben ferdén áll be, miközben a rudaknak a rugókon való megerősítő helye csak sugárirányban mozdulhat el; a fölső kerékfélhez tartozó rugók ugyanis mind nyomva, az alsó félhez tartozók pedig mind húzva lesznek. Az erő fölvételében valamennyi mint húzó- és mint nyomórúgó működik együtt. Az (1) belső koszorún támadó azon erőnyom atékot, mely a motortól vagy a féktől ered, a szükségnek megfelelően szintén a rugók veszik föl, nevezetesen rúdjaik szintén ferde állásba kerülnek s ezáltal is a rugók összenyomása, illetőleg ennek ellenhatása okoztatik. Az oldalirányú helyzetváltozást a (9) rudak akadályozzák meg, melyek a vasabroncs kerületének hasítékaiban nem birnak oldalirányú játékkal. Mivel ez a vezeték nagyon közel fekszik a (9) rudak és a külső koszorú összefoglalásának helyéhez, úgy a rudak aránylag kevéssé vétetnek igénybe.
