75431. lajstromszámú szabadalom • Vetőfej szövőszékek számára

hely mindkét oldalán vannak elrendezve, ahol a vetülék a vetőfejbe ütközik. Ezen szerkezet következtében a vetülékcsúcs, mely fokozatosan a vetőfej bt3 hatol, mint azt az 1. ábra mutatja, végül alsó oldalával a (3) szögecsét - érinteni fogja, mely a vetüléket ennek lökésénél fölfogja. A (3) szögecs ekkor a vetülék csúcsát fölfelé nyomja, amidőn a fölső (4) szögecsen a vetülék ütése következtében összekalapált i*ész Keletkezik, mely a vetüléket meggátolja, hogy a fölső szögecsbe ütközzék; a vetülék mindig csak a vetőfej anyagába ütközik. A (2) fémveretek a vetőfej azon részét, mely a vetülékütéseknek van kitéve, körülfogják, ami azt eredményezi, hogy a massza munka közben mindjobban összeszoríttatik úgy, hogy a massza vetőfej ezen részén végül csontkeménnyé és tartóssá válik. A (4) szögecset célszerűen egy kevéssé beljebb rendezzük el, mint azt az 1. ábra mutatja, hogy az összekalapált massza jobban megtámasztassék. A (2) fémveretek végül meggátolják a vetőfejnek a lökés irányában való széthasítását. Hogy a vetőfej azon részeinek szóthasítását vagy laposraverését meggátoljuk, melyekkel a vetőfejorsó megerősítő részeihez ütközik, a (6) vetőfejorsó (5) lyukainál (7) fémveretek vannak alkalmazva, melyek keresztülmenő (8) szögecsekkel vannak megerősítve. Ezek a fémveretek ezenfölül az (5) lyukaknál való törést is meggátolják. A (2) és (7) fémveretek a maszszába célszerűen besajtoltatnak, hogy a massza a vetüléken és a vetőfej rúd megerősítési helyén való ütközési részein még jobban összeszoríttassék. A szakító vagy húzószíj (9) megerősítési helye a találmány értelmében kifelé ívalakú. Ennek folytán a szakító- vagy húzószíj, mely a vetőfej üzeme közben a vetőfej függélyes középvonalától ferdén fölfelé és kifelé nyúlik, a megfelelő fölső (8) szögecs körüli tömör részre fekszik, miáltal a szakító- vagy húzószíj (10) nyílása körüli gyönge részeknél törést meggátolunk. A szakító- vagy húzószíj megerősítési helyének ezen alakja még azt az előnyt, nyújtja, hogy a szakító- vagy húzószíj a vetőfejben a működtetés pillanatában előnyösebb helyzetet kap, mint az eddigi vetőfejeknél, miáltal a húzószíj tartósabb lesz. Az ívalak egy másik előnye abban áll, hogy a vetőfej belsejében nemezből, szövetből vagy hasonlóból készült lyukacsos (11) test vagy párna számára kellő teret kapunk, mely test a (6) vetőfej orsóra van fölfűzve és a vetőfejjel együtt ide-oda hajtatik. A lyukacsos test zsiradékkal van itatva, miáltal "a vetőfej önműködően kenődik. A vetőfejet célszerűen úgy szerkesztjük, hogy mindkét oldalán használható, mint azt a rajz mutatja. A találmány bármely rendszerű szövőszékeknél alkalmazott vetőfejekre használható, mivel a találmány jellemzője az anyagban rejlik, melyből a vetőfej készült. Így pl. a találmány a 3. és 4. ábrán föltüntetett vetőfej szerkezetnél is alkalmazható. Ez a vetőfej (12) vezetősíneken fut, melyek a rajzon vázlatosan vannak föltüntetve; a vetőfej egy (13) füllel van ellátva, mely a vezetősínek között lefelé nyúlik. A vetőfejet a lendíthető (14) kar hajtja, mely karral a (15) húzószíj van összekötve. A vetőfejben a (14) kar számára egy (15) nyílás van kiképezve. A (16, 16) szögecsek a vetőfej erősbbítésére szolgálnak, míg a (2, 2) fémveretek a vetülék ütköző helyén vannak alkalmazva és (3, 4) szögecsekkel vannak megerősítve. Hasonló módon, mint az föntebb az 1. és 2. ábrára való hivatkozással megadatott, a vetőfej azon része, mely a vetülékbe ütközik, szilárd falak által körülvett térbe van bezárva úgy, hogy a vetülék a vetőfej anyagát fokozatosan összekalapálja és így keménnyé teszi. A 3. ábra szerint a (3) és (4) szögecsek a vetőfej végétől egyenlő távolságban fekszenek, minek folytán a massza körülbelül egyenletesen mindkét (3, 4) szögecs felé szoríttatik össze; a (3) és (4) szögecsek-