75385. lajstromszámú szabadalom • Öblítőberendezés árnyékszékekhez

•emelő is lefelé mozog ós ezzel a vízliozzáömlést megnyitja. A most már beömlő víz a merülőharangot fölfelé emeli és a (g) emelő útján a vízhozzáömlési szelepet ismert módon ismét zárja. Kis öblítésnél a (v) húzószerv lefelé mozgattatik, közben a húzószervvel öszszekötött (h) ütköző szintén lefelé mozog és az. (e) vezetőcső fölső részére helyezkedik. llykép emelőáttétel által az (i) légszelep nyittatik és levegő lép a merülőharang középső terébe, mely mint szívó emelőcső van kiképezve. A (v) húzószerven való további húzásnál a (d) harang sülyedéséböl származó kiszorítás folytán a víz szintje emelkedik, a levegő bevezetése folytán azonban szívó hatás nem lép föl. Ezek szerint a harang sülyedésének mérvében tetszőleges vízmennyiséget lehet a vízszekrényből kiszorítani, amennyiben a víz a (b) csatornák szélén át a (c) lefolyatócsőbe folyik. A vízhozzávezetés és a vízhozzávezető szelep elzárása az előbb már leírt módon eszközöltetnek. A 4. és 5. ábrákon föltüntetett példánál, a nagy öblítés, úgy, mint az 1—3. ábrákon föltüntetett példánál, szívóhatással történik, míg a kis öblítés a harang sülyesztése által szívóhatás nélkül, levegőnek a kiszorítókép ható merülőharangba való bebocsátása által éretik el. Jelen példánál a kis öblítést azáltal eszközöljük, hogy a merülőharang bizonyos sülyedés után rögzíttetik, mikor is a szívóhatás megszűnik. A vízmennyiség eszerint a megengedett sülyedés mértékétől függ, ez pedig szabályozható. A harang rögzítése a kis öblítés húzószervének működtetése által eszközöltetik, mely egy ütközőt visz a harang pólyájába úgy, hogy az meghatározott sülyedés után a további lefelémozgásban megakadályoztatik. Mint a 4—5. ábrák mutatják, a kis öblítéshez való (v) húzószerv lefelé húzásánál a (k) szögemelő és az (1) ütköző a könnyen elforgathatóan elrendezett (m) rúdon lévő (n) emelőbe ütköznek. Ezen (n) Mm elő (o) orra ennek folytán az 5. ábrán pontozással jelzett helyzetbőá a kihúzott vonalakkal jelzett hely»tbe megy át; a (v) húzószerv által lefelé mozgatott (d) merülőharang a víz szintjét emeli, a víz ismét a (b) csatornákba lép, a szívó hatás érvényesül és a merülőharang a (p) ütközővel az (o) orra helyezkedik. Ezáltal a merülőharang fogva tartatik és a szívóhatás megszüntettetik. A (v) húzószerv elbocsátásánál a (q) ellensúly a (v) húzószerv^t, valamint az (1) ütközőt az eredeti helyzetbe húzza vissza. A nyitott vízhozzáv^zetőszelep ismét vizet bocsát be, a harang emelkedik, az (r) orr az (s) ütközőbe ütközik és az (o) orrot, valamint az (n) emelőt az 5. ábrán pontozással jelzett eredeti helyzetbe ismét visszatolja. Az itt ábrázolt rögzítőberendezés helyett valamely más rögzítőberendezés is alkalmazható, miután csak arról van szó, hogy a merülőharang bizonyos helyzetben fogva tartassék, ami által a lebocsátandó víz mennyisége szabályozódik. A 6. és 7. ábrákban két különböző metszetben és a 8—10. ábrákban részleteiben ábrázolt példa a harangmegakasztás más módját mutatja. A kis öblítéshez való (v) húzószerven való húzás által el mozgattatik az (1) körül elforgatható (2) emelő, mely a (3) ellensúly vagy egy rúgó befolyása alatt áll. Ezen emelő mozgása (4, 5) ütközők által határoltatik. A (2) emelőn van alkalmazva a (6) kar, mely alsó végén oldalirányban (7) kampóvá van hajlítva. A (d) harangon egy függélyes helyzetű (8) kengyel van alkalmazva, mely a harang mozgása alatt a (6) kar előtt ide-oda mozog. Ha a (v) húzószervet meghúzzuk, akkor a (2) emelő jobboldali végével az alsó (5) ütközőre fekszik, erre a húzó-, szerven alkalmazott (vl) ütköző a (d) harang (e) vezetőcsövére fekszik föl és azt lefelé szorítja. A víz szintje erre