75326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az iróngyártáshoz alkalmas deszkácskák előállítására
Mepjelont 1919. évi október lió 25-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75B26. szám: ix/a/b. OSZTÁLY. \ Eljárás az iróngyártáshoz alkalmas deszkácskák előállítására. DR KÜKULA RUDOLF GYÁRIGAZGATÓ BUDWEISBEN. A bejelentés napja 1918 szeptember hó 30-ika. Elsőbbsége 1917 május hó 26 ika. Ismeretes, hogy az iróngyártásban a grafitbelek befoglalására az összes fanemek közül kizárólag az amerikai cédrúsfa alkalmas, mely azonban évek sora óta állandóan csökkenő mennyiségben és mindinkább rosszabbodó minőségben jut Európába, minthogy az amerikai •kereskedők az egészséges fák számának csökkenése folytán lebontott blokkházak és kerítések fáját vásárolják össze és szállítják Európába. A hazai égerfa a cédrusfát nem pótolja kielégítő módon. Az irónfoglalatok legfontosabb tulajdonsága a vághatóság, vagyis az a tulajdonság, hogy az irónnak tollkéssel való hegyezésénél a fa összefüggő forgácsok alakjában Jegyen leválasztható. Épen ez a tulajdonsága hiányzik azonban a belföldi fákból, mesterséges masszákból vagy papirosiból készült'foglalatoknak. Huzamos kísérletek alapján sikerült oly mesterséges massza előállítása, mely sajtolással iróndeszkácskákká dolgozható föl és mely száraz állapotban nagyobb mértékben vágható, mint az égerfa. A mesterséges famassza ezen kedvező tulajdonságát azáltal érjük el, hogy farost, ásványi anyagok és vízismert keverékéhez kötőanyagúi enyvet és dextrint vagy növényi nyálkát adunk. Farostok gyanánt hulladékok, pl. fűrészpor, foszlatott •fa vagy effélék használhatók. A farostot valamely alkalmas ásványi eredetű töltőanyaggal keverjük, a kötőanyagot hozzáadjuk és a masszát hevítés nélkül mérsékelt nyomással alkalmas alakokba sajtoljuk. A találmány gyakorlati kivitelénél, pl. 4—5 súly rész foszlatott faanyagból, vagy fűrészporból indulunk ki, melyekhez csekély mennyiségű tiszta cellulózát adhatunk és a. farostot egy súlyrész aszbeszttel, kovafölddel vagy zsírkővel, 1 súlyrész csontenyvvel vagy gelatinnal és 1 súlyrész növényi nyálkával vagy dextrinnel lehetőleg kis mennyiségű víz hozzáadása mellett összekeverünk. A kapott masszát hevítés nélkül táblákká sajtoljuk, melyek szélessége egyegy irónfoglalat szélességének átlagosan hatszorosa és melyeket ugyanúgy kezelünk tovább, mint a szokásos deszkácskákat. A találmány nemcsak azt az előnyt nyújtja, hogy a drága tengerentúli természetes fát olcsó belföldi anyagokkal pótolhatjuk, hanem azt is, hogy a deszkácskák előállításánál képződő hulladék nem vész el, minthogy a hornyolásnál,
