75300. lajstromszámú szabadalom • Villamos varrathegesztő gép

— i — egyes rövid részekre bontjuk szét, melyeket egy nyugvó töviselektróda fölött vándorló görgő segélyével összehegesztünk. Minthogy a cső előremozgatásánál a tövisen nem súrlódik, kopás sem áll be. Ha a tövis hossztengelye körül forgathatóan van alkalmazva, akkor azt kézzel vagy kényszermozgásúlag úgy forgatjuk, hogy időről-időre fölületének mindig más és más tengelyirányú sávja hat kontaktuskent, úgy hogy a tövis teljesen kihasználható. A tövis könnyen hűthető. A 4. ábra a csőhegesztőgépnek egyik példakénti kiviteli alakját tünteti föl vázlatosan. Egyszerűség kedveért az egyes alkatrészek ugyanabban a síkban vannak föltüntetve. A főtengely egy (23) ezeentert vagy bütykös tárcsát hord. Ez a (24) emeltyűáttétellel és (25) kilincs segélyével a (26) fogasaidra hat és ílyképpen a csövet lépésszerűen előre mozgatja. Ugyanabban a tempóban (2) görgő is lépésszerü ide-oda mozgást nyer egy kilincsműről, melynek fogai úgy az előre, mint a visszamenetelnél hatnak, vagy pedig a görgőt közvetlenül forgatyúval vagy excentertárcsával mozgatjuk ile-oda. Egy ugyanazon a tengelyen alkalmazott másik excenter vagy bütykös tárcsa a (27) görgőre hatva a esőnek előrehaladásánál a (3) görgőt megemeli, amivel egyidejűleg a (22) tartógörgő a tövishez annyira közeledik, hogy a tövis a csőben szabadon áll. Ezzel kényszerkapcsolatban a főtengelyen ülő (28) áramkapcsoló útján (5. ábra) a pi imárkapcsoló úgy van összekötve, hogy hegesztőáram csak abban az időben van, amikor a (3) görgő az (I) nyíl irányában a varraton mozog. E célból a (28) kapcsoló egyik részén a kerületén túlnyúló (29) kontaktusdarabbal van ellátva, mely a másik (30) kontaktussal érintkezésbe jutva az áramot zárja. Ezt a kapcsolót úgy állítjuk be, mint az a fönt leírt munkamenet keresztülviteléhez szükséges. A kapcsoló olajkapcsolónak is kiképezhető. A leírt elv szerint a géphez zártan hozzávezetett csőveknek hosszvarratait is hegesztjük. íiy csővek részére a csatolt rajzban föltüntetett sémák szerinti eljárásokat hoztak javaslatba. Ezen eljárásoknál a zárt csővet egy az áramvezetékben részt nem vevő (40) tövis tölti ki. Az elektródák vagy úgy dolgoznak, mint az a 6. ábrán föl van tüntetve, ahol az egyik (31) elektróda közvetlenül a varrat mellett, a másik (32) elektróda pedig hegesztő nyomás alatt a varraton fut, vagy pedig úgy, mint a 7. ábrán látható, ahol mindkét (33, 34) elektróda az átlapolt varrat mellett fut egy harmadik, áramot nem vezető (35) görgő pedig a hegesztési nyomást létesíti. A 8. ábra szerint a varrat mellett futó két (36, 37), elektróda az egyik pólus, míg a tetőszerűen fölfelé hajlított varratszéleken futó (38) görgő a másik polushoz van kapcsolva. Mindezen elrendezéseknél azonban az ismert eljárásoknál, melyeknél a csövet egv 39 görgővel alátámasztva az elektródák alatt elmozgatjuk, egy az egész csőhosszat kitöltő tövis szükséges, úgy hogy tehát folytatólagos munkáknál több tövist kell használnunk. Nyugodtan álló töviseknek az alkalmazása az eddigi eljárásoknál azzal a hátránnyal jár, hogy a nyomás alatt lévő varratnak a tövisen való csúszómozgása következtében a tövis nagy mértékben kopik és azonkívül a súrlódás következtében a csőnek mozgatásánál nagy munkaveszteség lép föl. Jelen találmánynak az alkalmazása üzembiztos munkát tesz lehetővé, melynél a tövisnek kopása csekély és a csőnek mozgatására nyugodtan álló tövisnél csak kis erő szükséges. A zarándokjáratszerű munkafolyamatot itt célszerűen olyképpen visszük keresztül, hogy a gerjesztési periódus alatt a cső a benne levő tövissel együtt mozog, mire ezután a hegesztéshez szükséges nyomás és áram megszűnik és a tövis azután a cső belsejében szabadon ismét visszamozog, hogy azután a csővel együtt ismét előre haladjon. A tövisnek tehát már csak olyan hosszúnak kell lennie, mint amekkora a zarándokjáratnak lépése és a tö-