75243. lajstromszámú szabadalom • Művégtag több főkacsoló résszel
ül továbbá a (21) zárófoggal (1. ábra) ellátott kétkarú (19, 20) emeltyű; a (21) zá-* rófog a (12) szektor zárófogain túlnyúlik és azt ugyancsak a (2) emeltyű (14) zárófoga megragadni képes. (3. ábra). Az emeltyű (20) karja lefelé irányúi és a (21) karra gyakorol hatást, mely a maga részéről ismét a (22) résszel áll összeköttetésben. Ez a (22) rész a kéz egész szélességében a (23) csukló útján a kéztokon csuklósan van megerősítve. A (22) rész a (23') tartót hordja, amelyen a hüvelykujj kivételével a kéz összes újjai alá vannak támasztva. Az ismertetett készülék működési módja a következő: A (9) vonóközegre ható erő elsősorban a (2) emeltyűt az 1. ábrán föltüntetert nyugalmi helyzetből a (I) nyíl irányában annyira elforgatja, hogy a (2) emeltyű (14) zárófoga a szektor fogaival való későbbi kapcsolódáshoz készenléti helyzetbe jut, mimellett az (1) vonóközegen ható erőnek engednie kell. A (7) és (8) rúgók emellett olyan erősre méretezhetők, hogy a (9) vonóközegre gyakorolt húzás foly -tán a műkéz a csökhöz annyira közeledik, míg a protézis és a csonk között eltolhatatlan összeköttetés létesült és csak ekkor következik be a (6) karnak jobbra irányuló kilengése. Ha a (6) kar megfelelő alkalmas helyzetbe jutott, úgy az (1) vonóközegre ennek erőforrása segítségével húzást gyakorolunk, amely már most a (8) rúgó kinyújtása közben a (2) emeltyűt a (6) karon való forgáspontja körül addig forgatja, míg (14) foga a (12) szektor egyik (13) fogába nem kapaszkodik. Ha már most a (9) vonóközegen a húzást beszüntetjük, úgy az (1) vonóközeg a (2) emeltyűt, a (6) kart és a (12) szektort-lefelé húzza és ily módon az erőt a (12) szektorral összeköttetésben álló (15, 18) vonóközegnek adja át, minek következtében az ujjak nyílnak és a (33) rúgók megfeszülnek. Ha már most az (1) vonóközegre gyakorolt húzást csökkentjük, úgy a (33) rúgók az ujjakat ismét zárják, mikor is valamely a kézbe helyezett tárgyat könnyen megfogni képesek. Ha ez megtörtént, úgy az (1) vonóközegre gyakorolt húzást megszüntetve, ismét a (9) vonóközegre gyakorolunk húzást, miáltal a (2) emeltyű a (6) karon levő forgáspontja körül ismét elfordúl és ilyen, módon a (14) fogat a (12, 13) szektorból kiemeli. Ha a (9) vonóközeget tovább húzzuk, úgy a (2) emeltyű végül a (19) emeltyűkar (21) fogába való kapaszkodáshoz készenléti helyzetbe jut. Az (1) közegre gyakorolt húzás most már a (14) fogat a (21) foggal hozza kapcsolatba és a (9) vonóközeg utánengedése mellett a (19) emeltyűkar lefelé húzódik; ekkor a (20) emeltyűkar ugyanebben az értelemben forog és a (210) emeltyűt (23) forgáspontja körül kilengeti. Ha az ujjak a tárgyat megfogták, az összes ujjcsuklókat a rajzon föl nem tüntetett zárószervek segítségével újbóli nyitás ellen zárjuk. Az újbóli nyitás csakis (15), illetve (18) vonóközegre gyakorolt húzás segítségével foganatosítható, amellyel a zárókészülékek is összeköttetésben állanak. A (210) emeltyű forgatásával az ujjakat áttételi erővel szorítjuk a tárgyhoz. A helyett, hogy a mint a rajzon föl van tüntetve, csak két (12) és (19) olyan szervet rendeznénk el, amelyek a reájuk ható erőt az általuk működtetendő protézis részekre viszik át, hasonló módon több ilyen szervet is rendezhetünk el. A készülék nagyon alkalmas két, speciális műtét (pl. Sauerbruch tanár műtétje) szerint erőforrásokká átalakított csonkizom útján yaló működtetésre, amennyiben a föltüntetett példában a gyengébb izomnak a (9) vonóközegre gyakorolt húzása által az (1) vonóközegre összeköttetésben álló erősebb izom minden munkateljesítmény előtt kinyújtható, aminek következtében hasznos teljesítménye növekszik. Szabadalmi igények: 1. Műkar több szervvel, amelyek mindegyike a mozgatandó részek egyikével működési kapcsolatban áll, jellemezve