75193. lajstromszámú szabadalom • Visszaszökő csővel bíró löveg
szaszökése van föltételezve. Ha pedig fordítva, a cső az 1. ábrában föltüntetett állásból szökik vissza, akkor az (r) csap, mely ebben az esetben az (u) pályának fölső vezetőföl ületen csúszik tova, arra, az eltérítés folytán az ekkor érvényre jutó (f) rúgó hatása alatt szoríttatik. A cső visszaszökésének az egyenesből való eltérése folytán a lafetta kezdeti állásából elfordul, minek következtében a (h) kilincs önműködően kikapcsoltatik úgy, ltogv az említett rászorítás, ill. az (e) vagy (f) rugónak hatása érvényre juthat. A (d) fogas szegmens és a (k) irányzókészülék a visszaszökőcső lengő mozgásának ellenére helyükben maradnak, mivel azok a magassági irányzószerkezet révén az alsó lafettának helytálló részével vannak összekapcsolva,. A csőnek előreszökése alkalmával a csap ismét azon a vezetőíölületen fog tovacsúszni, mely a megelőző visszaszökés alkalmával a lövés irányából %való eltérést eredményezte, mivel a mindenkor ható összeszorított rúgó a lengőszerkezetre mindig olyan irányú nyomással hat, hogy a csap a görbe pályának az eltérítést eszközlő részével marad összeköttetésben. Ezen okból az előreszökőcső mindig a kezdeti elevációnak megfelelő állásba jut vissza. Éppúgy, mint a jelen esetben, midőn a materiális görbének pályája két vezetőfölülettel bír, melyek közül egyszer az egyik, másszor a másik jut érvényre és az eltérítés esetleg az érintkező elemek kényszerkapcsolása révén eszközöltetik, az eltérítés eleoipár segélyével is létesíthető, amikor is a tekintetbe* jövő elemek, a jelen esetben az (r) csap az (u) görbe pálya a csőnek egész pályája, vagy annak csak egy része mentén jutnak kényszer kapcsolásba. Mikor a cső előreszökése alkalmával ismét kezdeti helyzetébe jut, akkor a megelőzőleg kikapcsolt (h) kilincs ismét becsappan az (a) ágyazat (g) toldatába. A csövet a részletezett szerkezet segélyével a visszaszökés alkalmával mindig akként irányíthatjuk, hogy az a visszaszökés végén ugyanazon állásba jusson, függetlenül attól, hogy mily szög alatt történt a lövés; ezért a csőnek végső állását célszerűen egyúttal töltési állásnak is használhatjuk. Ezen célból arról kell gondoskodnunk, hogy a cső a visszaszökés végén önműködően rögzíttessék, pl. a (v) kilincses emeltyű segélyével, mely orrával a csőnek megfelelő hornyába csappan. Ha a csövet visszaszökésének végső állásában megtöltöttük, a kilincset pl. a (w) forgattyúnak elforgása révén kikapcsoljuk. Majd, mikor a cső már mellső végállásában van, a lövés megtörténhetik. A részletezett szerkezettel azonban oly szerkezetet is kombinálhatunk, mely az előreszökés alkalmával, ill. abban a pillanatban, mikor a cső a mellső végállásába jutott, a lövést önműködően eszközli. Az alsó lafetta'a feltüntetett foganatositási alaknál, fiz eddigelé szokásos és ismeretes alakoktól eltérően, fölfelé kigör bítetit alakkal bír, vagyis annak fölső fölülete a talajhoz viszonyítva konkáv, még pedig oly célból, hogy az (u) pálya a lafetta falában horony módjára tényleg kiképezhető legyen; a lafettafal fölsé' konkáv határolása azzal az előnnyel jár, hogy a lafetta szokásos alsó kontúrjának megtartása mellett nagy magasságú fa, lat, tehát kedvező harántmetszetet, nyerünk, sőt a lafettafal alsó kontúrjának szokásos kiképzési módjától eltérően u lafettát alul is konkáv görbével határolhatjuk. Az .(u) kényszerpályát hordó (m) alsó lafettának hátsó vége az (n) sarkantyúlemezei' az oldalirányú elállításra, szolgáló szerkezet segélyével eltolhat,óan vau elrendezve, mely utóbbi az (o) tengely bői és egy, a (p) kézikerék, segélyével a (q) tengely útján hajtott kúpkerékpárból áll. Azonban az oldalirányú elállíthatást nemcsak akként foganatosíthatjuk, hogy az alsó lafettának hátsó végét a sarkantyún eltolhatóan rendezzük el, hanem akként is, hogy aí alsó lafettát ezen a helven merevvé tesszük, a csövet, az
