75073. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítőberendezés ütköző nyomó vagy húzóerők által kétponton megtámadott készülékek pl. járóművek ütköző kászülékei számára
a legkisebb, a szerkezet azt az eredeti helyzetet veszi föl, melyben a két ütköző kinyúlása egyenlő. A találmány tárgyát képező ütközőkészüléknél nem állhat be tehát az a helyzet, hogy szabadon álló ütközők egyike teljesen be van nyomva, míg másika teljesen kinyúlik. Ezt a működést külön e célra szolgáló rugók alkalmazása nélkül, magukkal az ütközőrugókkal a (14) összekötőrúd alkalmazásával biztosítjuk. A találmány egy másik kiviteli alakját az 5. ábra tünteti föl. Ennél a kivitelnél a (3) szögemeltyű (130 és (130 csapszöggel az 1. ábra (Zl) és (Z2) karjainak a (4) csapszögön túl való meghosszabbításában, tehát a (4>— 40 vonal ugyanazon oldalán alkalmaztatnak, mint az ütközőrugók. Ebben az esetben az ütközőrugók kezdeti feszültsége a (130 és (130 pontokat egymáshoz közelíteni, tehát a (14) összekötőrudat összenyomni igyekszik. Hogy pedig az ütközőrugók működése ütközés esetén ne gátoltassék, a (14) rúd két végén ugyancsak a (15) hosszúkás réseket keli alkalmazni, azonban nem mint az 1. ábra szerinti kivitelnél a (13) csapszögektől a rúd közepe felé, hanem ellenkező irányban, hogy a (130 és (130 csapszögeknek az ütközőrugók működése esetén egymástól való eltávolodását a (14) összekötőrúd ne gátolhassa. A találmány egy további kiviteli alakját a 6. ábra ábrázolja, alkalmazva annál az ismert kiegyenlítőszerkezetnél, melynél a (10) ütközőrugók az (U) ütközők és a (3) szögemeltyű közé vannak iktatva, míg az (50 és (50 csapszögek egyszerűen egy (11) rúddal vannak összekapcsolva. Ennél a szerkezetnél azt, hogy az ütközőerők megszűntével az ütközők eredeti helyzetüket foglalják el, magukkal az ütközőrugókkal elérni nem lehet. E célból a (3) szögemeltyünek ennél a szerkezetnél alkalmazott (x és y) karjain kívül, hasonlóan, mint az 1—4. ábrában ismertetett kivitelnél egy harmadik (7) ferde kart is alkalmazunk, melynek (130 és (130 csapszögeit a (16) rúgó közbeiktatásával kötjük össze, mely rúgó úgy van befeszítve, hogy a (130 és (130 csapszögeket egymáshoz húzni igyekszik. Minthogy pedig az ütközőkészülék bármily irányban való egyoldalú kimozdulásával, tehát a (30 és (30 szögeméltyűknek akár az (n-), akár az (n2) nyilak irányában való elfordulásával a (130 és (130 pontok egymástól való távolsága megnagyobbodik és így a (16) rúgó feszültsége növekszik, világos, hogy annak az erőnek megszűntével, mely ezt az egyoldalú kimozdulást előidézi és a (16) rúgó feszültségét növeli, a (16) rúgó a (130 és (130 csapszögeket egymáshoz arra a legkisebb távolságra közelíti, melyet a szerkezet megenged. Ez a távolság akkor a legkisebb, ha az ütközőkészülék eredeti helyzetét foglalja el, mikor tehát a két ütköző kinyúlása egyenlő. Ugyanennek a készüléknek egy további kivitele a 6. ábrában szakadozott vonallal van föltüntetve. Ennél a (16) rúgó hasonlóan, mint az 5. báránál a (Zl) és (Z2) karok a (4>— 40 vonalhoz képest ugyanazon oldalra alkalmaztatnak, mint az (Yl) és (Y2) emeltyűk, vagyis a (11) rudat és a (16) rúgószerkezetet a (4>—4) vonal nem választja el. Ennél a kivitelnél a (160 rúgó úgy van befeszítve, hogy a két (130 csapszögeket egymástól távolítani igyekszik. Az ütköző bármily, tehát akár az (ni), akár az (n2) nyilak irányában való egyoldalú elmozdulásánál a (130 és (130 pontok egymáshoz közelednek, a (16) rúgó kezdeti feszültsége növekszik, s ez a megnövekedett feszültség az elmozdulást okozó erő megszüntetésével a (130 és (130 csapszögeket a szerkezetnél lehetséges legnagyobb távolságra távolítja egymástól. Ez a távolság akkor a legnagyobb, ha a készülék nyugalmi helyzetben van, vagyis az ütközők kinyúlása egyenlő. A találmány nincs kötve járómüvek ütközőkészülékeihez, hanem alkalmazható minden olyan esetre, amikor ütköző- vagy nyomó-, illetőleg húzóerők két — egymással az erőket kiegyenlítőig összekötött — ponton támadnak. Szabadalmi igények. 1. Kiegyenlítő berendezés ütköző-, nyomóvagy húzóerők által két ponton megtáma
