74999. lajstromszámú szabadalom • Úszószelep
— a -nyitva van, közvetlenül a szelep zárása | előtt, ha a szelep zárva van és közvetlenül ' a nyitás előtt. A differenciális szelep gyanánt kiképezett (a) szelep (b) orsója a szeleptok födelén átjár; az orsó fölső végére a (c) csavarrugó támaszkodik, melyet a tekerületeibe szabadon benyúló (d) rúddal befolyásolhatunk, utóbbi e célból a csavarmenettel ellátott végén a csavarolható (f) ütközőt hordja. A (d) rúd a (g) körösztfejben vezettetik és fölső végéhez a (h, i) könyökemeltyű (h) karja csuklósán csatlakozik; a könyökemeltyű másik (i) karja, a körösztfejben ágyazott (k) tengellyel van összeékelve (2—4. ábra). Ez a tengely hordja a vezérlő alkatrészeket, amelyek lényegében véve két, a tengelyhez koncentrikus, vezetőhornyokkal ellátott és egymáshoz képest határoltan elforgatható (m) és (n) gyűrűből állanak, melyek közül az utóbbi egy toldaton a (p) billenősúlyt (5—8. ábra) tartó (o) kart, az előbbeni pedig ugyancsak toldaton az (r) kart hordja, melyen az (s) úszó függ. A (q) és a (t) vezetőhornyok egy-egy negyedkörre terjednek ki (3. és 4. ábra). Az (s) úszóval összekötött (m) gyűrűnek (q) vezetőhornyába a másik, a (p) billenősúllyal összekötött és a (t) vezetőhoronynyal ellátott (n) gyűrűből kiálló (u) menesztőcsap nyúlik, míg ez utóbbi gyűrűnek (t) vezetőhornyába a (w) menesztőcsap hatol. A működési módot az 1. ábrával összefüggésben, az 5—8. ábrák kapcsán, a következőkből értjük meg: Ha az (s) úszó legmélyebb állásában, amelyben a szelep nyitva van, víz ömlik be és az úszót emeli, úgy ennek (m) gyűrűje elfordul és mint a 6. ábrából látjuk, a másik (n) gyűrűt magával viszi, valamint a (p) billenősúlyt is megemeli, anélkül, hogy a (h, i) könyökemeltyűt működtető (k) vezérlőtengely elforgattatnék. Ha az úszó a 6. ábrán látható legmagasabb állásába kerül, úgy a billenősúlyt ez utóbbinak legmagasabb állásán túlmozgatta, amidőn a (k) tengely még mindig nyugodtan áll. Most a billenősúly hirtelen annyira leesik, amennyire ezt az (m) úszógyűrű (q) hornya megengedi s a (k) tengely egyúttal egy negyed környi ívvel elfordúl (7. ábra). Ezáltal az (i, h) könyökemeltyű a kinyújtott helyzetbe kerül és így a vele öszszekötött (d) rudat lefelé tolja; a (d) rúd megfelelően beállított (f) ütközője a (c) rúgóra hat, melyet a szelepnek, ha ez nyitva van, fölfelé irányított nyomása öszszeszorit. Ha a szelepfészkek felületeinek különbségére ható nyomást a rúgó feszültsége legyőzi, akkor az (f) ütköző a szeleporsót lefelé tolja, vagyis a szelep zárul. Az átfolyó víz eközben nem jön rögtönösen nyugalomba, mert a szelep túlnyomása a közbeiktatott rúgót összenyomja és ez a rúgónyomás úgy van beállítva, hogy a szelep zárásakor föllépő terhelés oly nagy legyen, hogy a megelőző tartályba is folyik be víz, anélkül, hogy ez a szelep nyílnék. A szelep terhelésnek legalább oly nyomást kell kifejtenie, amely a két tartány magassági különbözeiével egyenlő vízoszlopnak felel meg. Ha a tartányokból a víz fogyasztásának megfelelően az úszó sűlyed úgy, hogy a 6. ábrabeli állásából a 8. ábrán látható hefyzetbe kerül, úgy (m) gyűrűje a (p) billenősúly (n) gyűrűjét, anélkül, hogy a (k) vezérlőtengely is velők menne, anynyira visszaforgatja, hogy a megemelt billenősúly ellenkező oldalon kerül túlsúlyra és hirtelen az 5. ábrabeli helyzetbe tér vissza, amidőn egyúttal a (k) tengely is gyorsan visszaforgattatik s a (h, i) könyökemeltyű a behajlított helyzetbe kerül. Ennekfolytán az (e) rúgó fölött az (f) ellentámasz elvonatik, a rúgó kiterjed s a szelep a differenciális nyomás folytán nyílik úgy, hogy ez a víz átbocsátását a tartány ok újabbi töltése céljából megengedi. Szabadalmi igények. 1. A nyitáskor pillanatszerűen mozgó, a záráskor ellenben fokozatosan lassított N
