74881. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa nagon nehezen olvadó fémekből, különösen Wolfrámból álló elektródákkal

szorítva; ez esetben az elektródadrót a fényív bázisától csak igen kevés hőt von el. Ismert törvények alapján a fényívképzés tekintetében különösen a katodán végbemenő folyamatok fontosak. Az oxidos közbenső darabok kiváló alkalmasságát talán az a Wehnelt által megfigyelt jelenség magyarázza meg, hogy az ilyen oxidok, mihelyt izzani kezdenek, nagymennyiségű elektrónt bocsátanak ki ési a katódán végbemenő elektromos kisülések feszültségesését rendkívüli mértékben csökkentik. A fényív ezen kis feszültsége a gyújtás után következő első másodpercekben a legtöbb esetben világosan megfigyelhető. Az oxidrészek azon nyomai, melyek a hatás elérésére elegendők, minden esetre igen kicsinyek, minthogy a gyújtás gyakori megismétlésénél sem képződik káros bevonat a fényívet és az indifferens légkört bezáró bura üvegfalán. A jelen célra különösen alkalmas az elektromosságot vezető uránoxid (UO=). Ez az anyag az oxidpor saj tolása és hidrogénlégkörben körülbelül 1600 fokon való kiégetése által igen könnyen állítható elő lemezek, rudak vagy hasonlók alakjában. A tiszta uránoixdnál még jobb az uránoxidból és wolframfémből álló keverék, mely mechanikailag sokkal tartósabb és ennélfogva igen kevéssé használódik el. Alkalmasak más oly vegyületek, például szulfidok is, melyek az áramot hideg állapotban vezetik. Lehet azonban közbenső vezetők gyanánt közönséges hőfokon nem yezető anyagokat, mint például káleiumoxidot, bariumoxidot vagy más vegyületeket is haszálni, ha azokat más anyagokkal, például fémekkel (wolframmal) vagy szénnel, vezető oxidokkal vagy hasonló anyagokkal való keverés által vezetőkké teszszük. Adott esetben célszerű lehet az is, ha a vezető és nem vezető anyagokat nem keverjük össze porok alakjában ós nem alkalmazzuk homogén testek gyanánt, hanem a két anyagból két egymás fölött fekvő lemezt veszünk. A gyújtás ekkor oly módon megy végbe, hogy először is a vezetődarab közvetíti a kontaktust, mire a közbenső dar'ab eltávolítása után a második lemez ugyanazt a hatást fejti ki, mint a fönt említett könnyen olvadó fémek vagy a vezető oxidok, míg végre a fényív maguk az elektródák között megy át. A leírt gyújtási módszer kivitelénél legcélszerűbben úgy járunk el, hogy üzemen kívüli állapotban az áramot vezető közbenső darab mindkét elektródát érinti és az áram bekapcsolásánál közülük elektromágneses úton távolíttatik el, hasonlóan ahhoz az eljáráshoz, mely higanygőzlámpáknál már ismeretes. A közbenső darab mozgatása azonban más tetszőleges módon is -végezhető, például kibillentés által vagy az áram által fölhevített Breguet-féle rúgó segélyével. Jól bevált kiviteli alakot mutat a mellékelt rajz 1. ábrája, ahol (1) és (2) a két wolframelektróda, (3) a mozgatható közbenső darab, mely célszerűen ékalakú és a (4) vasmaggal szilárdan össze van kötve. A vasmag az (5) vezetékben mozog fölfelé, mihelyt a főáramkörben fekvő (6) cséve az áram bekapcsolása által gerjesztetik. A 2. ábra az elektródákat és a közbenső darabot árammentes állapotban, a 3. ábra pedig a lámpa égésénél mutatja. Szabadalmi igények. 1. ívlámpa nagyon nehezen olvadó fémekből, különösen wolframból álló elektródákkal, jellemezve a helytálló elektródák közét a gyújtásig vezetően áthidaló, részben vagy teljesen más, könnyebben gyújtó anyagból álló és gyújtás céljából eltávolítható közbenső darab által. 2. Az 1. igényben védett ívlámpa foganatosítása alakja, azáltal jellemezve, hogy a közbenső darab könnyen elgőzölgő fémekből, például rézből, vagy cinkből áll. 3. Az 1. igényben védett ívlámpa foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a közenső darab hideg állapotban az áramot vezető metalloidokból, pédául szénből, borból vagy sziliciumból áll.