74870. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

Megjelent 1919. évi augusztus lió 18-án. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. szabadalmi leírás 74870. szám. XX'c. OSZTÁLYRugalmas kerékabroncs. SZEMEREI FERENC TECHNIKUS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1918 junius hó 8-ika. A találmány tárgya főkép kerékpárok és egyéb könnyebb járművek számára való rugalmas kerékabroncs, mely az eddig ismeretes lemezrúgókból készült kerékabroncsokkal szemben fokozott rugalmassága és tartóssága által tűnik ki. Eddig a lemezrúgókból álló rugalmas kerékabroncsok előállításánál úgy jártak el, hogy a rűgósávot lényegben spirálisalakban tekercselték föl. ami által üreges tömlő keletkezett. Ha az ilyen rúgótömlöt a kerékre fölszerelték, akkor a tömlőnek a kerék függőleges középsíkjára merőleges keresztmetszetében nagy hajlító igénybevételek léptek föl, melyek aránylag rövid idő után a rúgó töréséhez vezettek. Ennek elkerülésére a találmány értelmében a rúgóspirálist a legnagyobb igénybevétel síkjában kettéosztjuk és ugyanott egyúttal merevítjük is. Ezen célból a kerékabroncsot két zeg-zugosan félabroncsszelvénnyel tekercselt lemezrúgóból készítjük és a két rúgórészt az abroncsnak a kerék középpontjával koncentrikus középsíkjában fémdrótok útján sarnirszerűen összekötjük. Az abroncs ezen kiképzése által nemcsak merevítést érünk el, hanem fokozott rugalmasságot is, mert a csak zeg-zugosan hajlított lemezrúgó összenyomhatósága lényegesen nagyobb, mint a zárt spirálistömlővé tekercselt rúgóé. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának néhány foganatosítási alakja látható. Az 1., 2. és 3. ábrán az egyik foganatosítási alak keresztmetszetét, oldal- és fölülnézetét, a 4. és 5. ábrán pedig két további kivitel keresztmetszetét szemléltettük. Az 1—3. ábra szerint a rugalmas kerékabroncs két (1, 2) részből áll. Ezen részek mindegyike egy-egy megfelelő szilárdságú acélrúgószalagból zeg-zugos alakban félabroncskeresztmetszettel van tekercselve (2. és 3. ábra), mimellett a visszahajlítási helyeken a rúgószalagokból egyúttal a (3) sarnirhiivelyeket is kiképezzük. A két (1, 2) abroncsrész összeillesztve adja a kész abroncsot. Az abroncsrészek egyesítését a (3) hüvelyeken keresztülfűzött (4) drótokkal végezzük. Az abroncs szokásos módon az (5) köpenybe van zárva és ezzel együtt a (6) keréktalpra van fölszerelve. Kísérletek mutatták, hogy a leírt kerékabroncs rendkívül rugalmas és tartós, mert a (4) drótok az abroncsot a legnagyobb mértékben igénybevett síkban merevítik. Fokozott rugalmasságot érhetünk el, ha az (1, 2) abroncsrészeket a 4. ábrán látható módon két nagy, több vékonyabb, de együttesen tekercselt acélszalagrúgóból tekercseljük. Hasonlóképen a (4) drót is meg lehet osztva,