74842. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
- 3 keréktalpkoszorú elrendezése a már leírttal lényegében megegyezik, azzal az eltéréssel, hogy a (9) bélés elmarad, a keréktalpkoszorú tehát háromrészűen vari kiképezve. A keréktalpkoszorú azonban vékony, illetve a lemezrúgókengyelek szárhajlásának megfelelő rézsutosságú keresztszelvényű acélbádogból is készíthető. A leírt befogószerkezetek nemcsak olyan rúgólemezekhez alkalmasak, melyeknél az egymás alatt fekvő rugók a kerék kerületi irányában egymáshoz képest el vannak tólva, hanem oly elrendezésekhez is, melyeknél az egymásra rétegezett rúgólemezek kengyelalakú kötegek alakjában vannak a kerék kerületén elrendezve. Idegen testek és nedvesség behatolását már az egymáshoz képest eltoltan elrendezett lemezrúgók is megkadályozzák. Célszerűen azonban a lemezrúgóabroncs körül a bőrből, nemezből, aszbeszthevederből vagy más textilanyagból készült (12) köpenyt rendezzük el, mely előnyösen a keréktalpkoszorú pofái által szoríttatik be és ezáltal a rúgóknak oldalirányú lökések hatása alatt való kiszakítását is meggátolja. A köpeny szélein esetleg a (13) vastagítások lehetnek kiképezve, melyek a keréktalppofák megfelelő hornyaiba kapaszkodva a köpeny biztos rögzítését hozzák létre (4. ábra). A súrlódás csökkentése céljából a rúgólemezek közé kenőanyagot helyezhetünk. A rúgók között utánaengedő anyagból, pl. textilanyagból, gumiból készült rétegeket is rendezhetünk el vagy mindkét rendszabályt együttesen is alkalmazhatjuk, mi mellett egyes rúgólemezek vagy rúgólemez gyűrűk be is lehetnek burkolva. A gyűrű üregéből légmentesítőnyílások vezethetnek a szabadba, melyek a keréktalp hűtését teszik lehetővé. Az abroncsok a keréktalpon levehetően vannak elrendezve és ismert módon az oldalt elrendezett, csavarolással megerősített, lapos (14) gyűrűk által rögzíthetők az anyaggal szilárd összeköttetésben álló (15) keréktalprészen. A kerékabroncs külső burkolata a (16) csúszásgátló köpeny. A kerékabroncs előállítása céljából az egyes lemezrúgókat meghajlítjuk és a (17) segédgyűrűbe illesztjük (5. és 6. ábra), "mely a gyűrűalakban egymás mellé és rétegesen egymásba helyezett rúgókengyelek fogvatartására szolgál. Ez a gyűrű keresztmetszetben meg van osztva és belső kerületén a körülfutó (18) horonnyal van ellátva, melynek alakja a rúgókengyelabroncs keresztmetszetalakjának felel meg. A gyűrű osztási hézaga ezen hornyon úgy megy keresztül, hogy a rugók végeinek a többrészű keréktalpkoszorúba való befogása és az alakítógyűrű kinyitása után a rugalmas keréktalp az alakítógyűrűből kiemelhető. A gyűrű, melynek részeit pl. a (19) csavarorsók tartják össze, sugárirányban úgy van méretezve, hogy a rugóvégek a gyűrű hornyából szabadon kinyúlnak, ami által a rúgóvégek összefoglalására való keréktalpkoszorút a rúgóvégekre ráilleszthetjük. Végül az alakítógyűrűnél még a (20) feszítőpántot is alkalmazhatjuk, mely pl. lehet acélszalag vagy drótkötél. Ez a feszítőpánt az alakítógyűrű egy hornyába van sülyesztve és a megfeszítésnél a legkülső rúgógyűrű hátsó oldalához fekszik, oly célból, hogy a rugók befelé szoríttassanak és erősen egymásra nyomassanak. A feszítőpánt megfeszítése szalagfékek módjára emelő segítségével vagy a rajzon föltűntetett módon a jobb- és balmenetű csavarmenettel ellátott (21) feszítőrúd és a (22) csavaranyák útján eszközölhető, mi mellett a feszítőpánt végei ezen csavaranyákhoz vannak erősítve. A feszítőrúd az alakítógyűrűn elrendezett csapágyakban van fogvatartva és elforgatására kézikerék szolgál. A megfeszítést természetesen csak akkor végezzük, ha a rugók már be vannak illesztve. Oly célból, hogy a külső rugók erősen a belsőkre legyenek szoríthatók, ezen rugók célszerűen úgy vannak alakítva, hogy végeik és a kéréktalp között némi köz maradjon (3. és 4. ábra). A (12) védőköpenynek a rugókkal együtte-