74834. lajstromszámú szabadalom • Fölhasítható csúcssínzár

— 6 -Szabadalmi igények, 1. Fölhasítható csúcssinzár, jellemezve két, egyetlen közös, vagy két külön helytálló tengelyre lazán foroghatóan fölillesztett, a két csúcssin egyikével, ill. másikával összekötött emelő vagy efféle által, melyeket egyoldalúan ható kapcsolóeszközök (ütközők, mozgásukban határolt könyökcsuklók, ütközősinek vagy flexibilis vonóeszközök) úgy kötnek egymással össze, hogy a fősínjétől éppen elálló csúcsain záródó mozgásakor, az ezzel a csúcssinnel összekötött emelő, bizonyos mértékű üresjárása után, a másik emelőt magával viszi, ill. a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő' holtállásából kihozza és ezzel mindkét emelő együttes elforgását idézi elő, kapcsolóeszközeikkel együtt, mely elforgás közben az emelők kölcsönös egymásra való hatása vagy valamely más mozogható vagy helytálló rész befolyása az emelők egyoldalúan ható kapcsolatát azok kétoldalúan ható kapcsolatára egészíti ki, míg ellenben az egyik emelőnek a működtető rúd által előidézett üresjárása, az emelők kölcsönös egymásra való hatása vagy valamely más mozogható vagy helytálló rész befolyása alatt a másik emelőnek a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő holtállásában való elreteszelésére használtatik föl. 2. Az 1. pontban igényelt csúcssinzár foganat tosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy két, közös helytálló (a) tengelyen (1—4. ábrák) lazán foroghatóan elrendezett, a csúcssinek egyikével, ill. másikával összekötött Ov c) emelő, rajtuk elrendezet (d, e) ütközőkkel, úgy hat kölcsönösen egymásra, hogy, a tősinjétől éppen elálló csúcssin záródó mozgásakor, az ezen csúcssinnel összekötött emelő, bizonyos mértékű üresjárása után, a másik emelőt magával viszi, ill. a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő holtállásából kihozza és ezzel mindkét együttes elforgását idézi elő, ütközőkkel együtt, mely elforgatás köz->' ben a két emelő egyoldalúan ható kapcsolatát, az (s) tolórudakra a kéjt emelő\ közé bekapcsolódó (z) foga azok kétoldalúan ható kapcsolatára egészíti ki, míg ellenben, a két emelő egyikének holtállásába való megérkezése után, a kapcsolat ismét megszűnik és a másik emelőnek ezután következő, a működtető rúd által előidézett üresjárása közben, a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő emelőt az említett (z) fog holtállásában elreteszeli. 3. Az 1. pontban igényelt csúcssinzár foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy két, egy-egy külön helytálló (a) tengelyen (5—8. ábrák) lazán foroghatóan elrendezett a csúcssinek egyikével, ill. másikával összekötött (b, c) emelőt, mozgásukban határolt (g, g) könyökcsuklók, (i) ütközősinek vagy flexibilis vonóeszközök úgy hoznak egymással egyoldalúan ható kapcsolatba, hogy, a tősinjétől éppen elálló csúcssin záródó mozgásakor, az ezen csúcssinnel összekötött emelő, bizonyos mértékű üresjárása után, a másik emelőt magával viszi, ill. a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő holtállásából kihozza és ezzel mindkét emelő együttes elforgását idézi elő, kapcsolóeszközeikkel együtt, mely elforgás közben az emelők egyoldalúan ható kapcsolatát az emelőkön elrendezett, egymáson kölcsönösen legördülő excentrikus (z, z) szegélyfölületek azoknak kétoldalúan ható kapcsolatára egészítik ki, míg ellenben, a két emelő egyikének végállásába való megérkezése után, a kapcsolat ismét megszűnik és, a másik emelőnek ezután következő, a működtető rúd által előidézett üresjárása közben, ez az emelő, koncentrikus (k) szegélyfölületével, a tősinjéhez fekvő csúcssint rögzítő emelő megfelelő koncentrikus (r) kivágásába kapaszkodik és ezzel ezt holtállásában elreteszeli. 4. Az 1. pontban igényelt csúcssinzár foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy két, közös helytálló (a) tengelyen 8—12. ábrák), vagy egy-egy külön helytálló tengelyen lazán foroghatóan elrendezett, a csúcssinek egyikével, ill. másikával ösz-