74833. lajstromszámú szabadalom • Visszaállítható váltóállító - készülék

vetítésével az (S) hajtórúdat (tolórúdat) • rögzíti. A hajtórúdtól (v) csatlórúd vezet a váltóhoz. Ezen ismert berendezésnél a váltó fölhasításakor csak a (z) reteszdarab nyíratott le és a hajtórúd tolatott vissza, hogy az állítógörgő vagy a vonóhuzal mozgatása nélkül, anélkül tehát, hogy az állítóműhöz visszjelentés történnék, ami igen nagy hátrányt jelent. Ha azonban az 1. ábrán szemléltetett módon az (S) hajtórúdat az (m) láncdarab vagy más összekötőszerv útján, közvetlenül a vonóhuzallal hozzuk megfelelő összefüggésbe, akkor a váltóállítóretesz működési módja a normális kezelés tekintetében változatlan marad. Az állítókészüléknek az 1. ábrán szemléltetett helyzetéből való átállításánál a vonóhuzal fölső szála éppen úgy, mint az (S) hajtórúd, jobbról balra mozog. Minthogy azonban a vonóhuzal nagyobb útat ir le, mint a hajtórúd, az (m) láncdarab a váltóállítóretesz balszélső állásában, mint a 2. ábra mutatja, megállásra kényszerül. Ha már most a váltóállítóretesz ezen állásából az (S) hajtórúdnak jobbra való eltolása folytán fölhasíttatik, akkor a mozgás kezdetén az (s) reteszdarab lenyíratik és az (S) hajtórúd a további mozgás folyamán az (m) láncdarab közvetítésével magával viszi a vonóhuzalt, ami a 3. ábrán szemléltetett helyzetet eredményezi. A vonóhuzal viszszamozgatásávtl "tehát az állítóműben a váltó végbement fölhasítása jelezhető. Egészen analóg módon működik a berendezés a váltóállítóretesznek az 1. ábra szerinti helyzetéből való fölhasítása esetén is Á 4—6. ábrákban oly foganatosítási alak van szemléltetve, melynél az (S) hajtórúd nem közvetlenül a vonóhuzalra, hanem az (R) állítógörgőre hat és viszi magával a vonóhuzalt. Ezen célból az (S) hajtórúd egy rajta szilárdan vagy bizonyos határok közt csuklósan elrendezett (p) karral van ellátva, mely az (R) állítógörgő (m) és (n) menesztővel működik együtt. A 4. ábra szerinti jobboldali szélső helyzetben az (n) menesztő a (p) karon nyugszik. A váltóállítóretesznek a'baloldali szélső helyzetbe való átállításánál az állítógörgő az óramutató járásával ellenkező értelemben forog el és a szétreteszelési út alatt az (n) csap fölszabadítja a (p) kart úgy, hogy az (S) hajtórúd akadálytalanul mozoghat el az 5. ábrában föltüntetett állásba, amikor is az elreteszelési út alatt az (m) csap a (p) kar jobboldalára fekszik föl. A váltóállítóretesznek az 5. ábrabeli állásból való fölhasításánál az (s) reteszdarab lenyíratik, mire a (p) kar az (m) csap útján az állítógörgőt az óramutató járásának értelmében elforgatja és a vonóhuzalt megfelelő irányban viszszafelé mozgatja (6. ábra). Teljesen azonosan működik a 7., 8. és 9. ábrákban szemléltetett foganatosítási alak is, csakhogy ennél a (p) kar a váltóállítóretesz födőjében van forgathatóan ágyazva, mimellett azt a kar hasítékába kapcsolódó (o) pecek útján az (S) hajtókar viszi magával. Egyébként a (p) kar ismét az állítógörgő (m) és (n) csapjaival működik együtt. A 10—13. ábrákban a készülékeknek egy az ismeretetettől eltérő foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél az (5) hajtórúd és az (s) reteszdarab nem tolattyú, hanem emelőolló gyatiánt vannak kiképezve. Ezen állítókészülék lényegében szintén a vonalhuzal által működtetett (R) állítógörgőből, annak (z) hajtócsapjától (vagy futógörgőjéből) és két (m) és (n) menesz főcsapjából áll. A bajtórészt itt az (S) hajtóolló, a rekesztőrészt pedig az előbbivel közös (a) tengelyen elrendezett (s) rekesztőolló alkotja. A hajtó- és reteszelőollók vagy nyírócsapok, vagy pedig a (K) rúgós kapcsolás útján vannak egymással összekötve és a hajtóolló a (v) csatlórúd útján hat a váltóra. Az (S) hajtóollón továbbá a (z) hajtócsappal együttműködő sugárirányú (c) hasíték van elrendezve, míg az (s) reteszelőolló az ugyancsak a (z) hajtócsappal együttműködő (b) reteszelőperemekkel van ellátva, melyek közül az egyik min-