74803. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen hajtókerékkel ellátott (háromkerekű) mótoros eke

A 8. ábra a gép mellső részének oldalnézete, ahol is a mellső tengely a 7. ábra A—B vonala szerinti metszetbein van föltüntetve. A (26) tengelynek a jelen találmány tárgyánál alkalmazott, a menetirányra haránt irányú, vízszintes síkban való elállíthatóságára vonatkozólag megjegyzendő, hogy az az intézkedés a 72232 sz. magyar szabadalmi bejelentés révén már magában véve ismeretes. Az ezen szabadalmi leírás (13. igénypontja) szerinti gépnél ugyan hátsó tengelyről van szó, ami azonban lényegtelen különbség, minthogy a hátsó tengely a gép hátramenete alkalmával mindén külön intézkedés nélkül mellső tengellyé válik és minthogy megfordítva; a jelen találmány szerinti gépnél a mellső tengely a hátramenet beiktatása alkalmával minden további intézkedés nélkül hátsó tengellyé válik. Magában véve tehát a (26) tengelynek említett oldalirányú elállíthatósága ismeretesnek tekintendő; eltér azonban az eddigiektől ezen magában véve ismeretes intézkedésnek a (26) tengely további egy más dimenzió szerinti (egyoldalúan fölfelé való) újszerű elállíthatóságával való, a legegyszerűbb eszközökkel foganatosítható kombinációja, mely lehetővé teszi a (27) barázdakeréknek az előbarázdába való beállítását anélkül, hogy ekkor a gép a (3 és 12) főkeretének a még föl nem szántott talajjal párhuzamos helyzete megváltoznék. Ismeretesek már most oly megoldások, amelyek révén az utóbb említett hatás más módon is elérhető, pl. a (28) tarlókeréknek, illetve ezen kerék (29) tengelyszárának a (26) tengelyhez képest, illetve ezen tengelyen át való megemelése útján, mimellett ezen (26) tengely azután a főkerettel szilárdan összekötve marad. Ezen ismeretes szerkezetekkkel szemben a találmány tárgyának lényeges előnyei vannak; előállítása sokkal egyszerűbb és olcsóbb, nemkülönben durva kezeléssel és szennyeződéssel szemben kevésbé érzékeny. Azonkívül a mindkét kerék föltétlen kormányozhatóságának előnyét mutatja akkor is, ha a (27) barázdakerék a (3) főkerethez egészen közeli pontja van eltolva (v. ö. a 7. ábrán szakadozottan föltüntetett helyzetet) és a barázdakeréknek a (3) főkeret felé, illetve majdnem ezen keret alá sokkal közelebb való eltolását teszi lehetővé, aminek akkor van jelentősége, ha igen kemény talajnál és nagy barázdamélységnél csak egyetlen, t. i. csak az utolsó (32) ekevassal lehet dolgozni. A találmány szerinti ezen elrendezésnek további előnye abban van, hogy a kormánykerekek, tengelyüknek a vízszinteshez való ferde beállítása alkalmával járókoszorújok éleivel jobban vágódnak a talajba és ezzel jobb behatolást — ennek megfelelően tehát jobb kormányozhatóságot — mutatnak, mintha pontosan vízszintesen fekvő járókoszorúnak teljes szélességével járnának a talajon. A járókoszorúnak ezen rézsútos beállítása végül különösen az előbarázdában járó (27) kormánykeréknél is fontos, mivel a járókoszorú ezen rézsútos állásánál igen jól megtámaszkodhatik a barázdafalon, úgy hogy az ekekeretnek az előbarázdával pontosan párhuzamos, mindenképen egyenletes vezetését érjük el. Mindezen okból a (26) mellső tengelynek a magassági irányban való egyoldalú elállíthatósága jelentékeny műszaki haladást jelent, minthogy ez az új intézkedés ilyen jól egyesíthető a (26) tengelynek a vízszintesben, a -nenetirányra harántirányba való magában véve ismeretes oldalas állíthatóságával. Egyébként a (26) tengelynek ezen oldalas elállíthatósága ritkábban szükséges; ezért erre a célra fölösleges is külön csavarorsós vagy fogaskerekes hajtóművet alkalmazni, hanem az eltolást a gép nyugalmi állapotában maga a vezető kézzel tolás és lökés útján fokozatosan foganatosíthatja, mihelyt a' (26) tengelyt rögzítő csavarorsókat (33)-nál (7. ábra), valamint a (34) szorítókengyelt meglazította.