74748. lajstromszámú szabadalom • Talajművelő eszköz főként erősen kötött talaj föllazítására
nagy oldalirány mérők keletkeznének, amelyek a szerszámot különösen a hegyénél, vagyis a befogásától legtávolabb fekvő helyen, eliiajlítsák, amiért is nem volna lehetséges a szerszámot pontosan egyenesben vezetni. Ennek ellensúlyozására tehát a szerszám élét nem alkalmazzuk egészen a szerszámtest szélén, vagyis az egyik oldalíölíilet síkjában, hanem a szerszám középsíkja felé valamivel eltolva úgy, hogy ezen az oldalon is egy kisebb lerézselt fölületet kapunk. Ezzel azt érjük el, hogy a szerszám ezen oldalán is létrejön egy oly oldalirányú erő, amely a földsáv eltolásából származó másik oldalerővel ellentétes. Emellett figyelembe veendő az a körülmény-, hogy a szerszám azon oldalán, amelyen az eltolás történik, mondjuk a jobb oldalán, mivel a földsáv enged és tömörítést csak kis mértékben szenved, a rézsüs fölülel fölületegységére eső nyomás kisebb, mini a baloldalon, ahol a talaj nem mozdulhat el s ennélfogva nagyobb mértékben öszszetömörítendő. hogy a szerszám elhaladhasson. Ezért a rézsüs fölületek viszonylagos nagyságát úgy kell megállapítanunk, hogy az egyes fölületekre oldalról ható, egymással ellentétes nyomások egymást közelítőleg kiegyenlítsék s ennélfogva a szerszám ne legyen akkora oldalirányú igénybevételnek kitéve, amely azt elhajlíthatná vagv egyenes haladási irányától eltéríthetné. A mellékelt íajz 1. ábráján egy ily módon kiképezett késalakú szerszám vízszintes metszete látható sematikus ábrázolásban, amely szerint az (1) szerszámtest (x) nyíl irányában mozgattatik és jobbra dolgozik, vagyis a leszerelt földsávot jobbra tolja el. A teljesen féloldalú kiképzés vonalkázottan van berajzolva, a jelen találmány szerinti kiképzés azonban teljes vonalakkal van jelölve. Itt tehát az volna a föltétel, hogy a tarló felőli (a) fölületre ható (P) erők eredője közel egyenlő legyen a munkaoldalon lévő (b) fölületre ható (p) erők eredőjével, illetve, hogy ezen eredők vízszintes komponensei egymást lerontsák. De más módon is megállapíthatjuk az (a) és (b) fölületek viszonylagos nagyságát. Ugyanis abból indulva ki, hogy a szerszámnak igen nagy ellenállást csak addig kell legyőznie, míg a levágott földsávot annyira el nem tolta, azaz meg nem. hajlította, hogy eltörik; tehát az a haráritmetszete a szerszámnak mérvadó, amelynél ez az eltörés bekövetkezik, inert hiszen csak addig van a szerszám komolyan veszélyeztetve, míg ezt a legnagyobb munkáját el nem végezte. Ennélfogva elegendő, ha az (a) lerézselést csak addig a (c- c) harántmetszetig visszük, amelynél a földsáv normális viszonyok közöt* eltörik. A (b) lerézselést természetesen biztonság kedvéért tovább kell vinnünk, mert hiszen a talaj nem mindenütt teljesen egynemű s azonföltil arra is kell tekintettel lennünk, hogy a szerszám után — a visszahulló talajrészek dacára is — elég nagy barázda maradjon a következő szerszám által levágandó talajsáv eltolására és széttördelésére. A leírt kiképzéssel egy olyan szerszámot kaptunk, amelynek éle a szerszám középsíkjához képest oldalra eltoltan van ugyan elrendezve, de az élt egy darabon egymáshoz képest szimmetrikus helyzétíi lejtős fölületek alkotják. Azonban ugyanezt a célt úgy is elérhetjük, ha a 2. ábra szerint különböző lejtöszögű, tehát assymmetrikus helyzetű fölületekkel képezzük ki az élt. Itt is ugyanaz lehet a föltétel, mint az 1. ábrabeli kiképzésnél, t. i., hogy az (a) fölületre ható erők eredője közel egyenlő legyen a (b) fölületre ható erők eredőjével (mindig a vízszintes komponensre vonatkoztatva); de mindenesetre megkívántatik, hogy az excentrikus helyzetű sinek a szerszámtartó felőli oldalföliiletének síkjától való (t) távolsága kb. félakkora legyen, mint amennyire a föld a szerszám behatolása folytán a földsáv elválása előtt minden- esetben összetömöríttetik. A tömörítés mérve természetesen a talaj minősége szerint, valamint a levágandó sáv vastagsága szerint igen különböző lehet s azért a szerszámot is a
