74695. lajstromszámú szabadalom • Gyertyalámpa
fedelemben előforduló alakjuktól csak lényegtelenül térnek el; az utóbbiak könynyen alakíthatók át a találmány szerinti gyertyalámpává. Az (1) égőnek kerek nyílása van, mert így tökéletesebb az elégés, mint hosszúkás nyílás mellett. Az égő alja szorosan beillik a vízszintes fekvésű, vékony (3) vasbádoglemezre forrasztott (4) gyűrűbe és abból kiemelhető. A (3) lemez közepén az (5) gyertya számára való kerek nyílás van elrendezve. A gyertya maga a (6) hüvelyben foglal helyej(1. ábra), melynek befelé hajlított fölső pereméig ér. Ezen hüvely magassága lényeges az elérni kivánt fényerősség szempontjából. Hogy ezen magasság változtatható legyen, a (6) hüvelyt rövid (7) hüvely veszi körül, melyben szorosan jár. A külső (7) hüvely a ráforrasztott (8) tárcsával együti betétül szolgál, mely a, (3) lemezre illeszthető és azon elforgatással (pld.) X A fordulattal) rögzíthető. Alsó szélére- vékony drót van forrasztva, melyen megfogva könnyen föl- és alá mozgatható. A (3) lemezt két oldalán az egymással diametriálisan szemben fekvő vastag vashuzalból készült (9) rudak, egy helyen pedig az ugyancsak vashuzalból készült (10) rúd támasztja alá (2. ábra) Ez utóbbi úgy van kiképezve, hogy ennél a lámpa megfogható, hordozható és falra akasztható legyen. A támasztó rudak a lámpa talpára: a (11)fatárcsára és az ezen tárcsát borító (2) vaslemezre vannak erősítve. Gondoskodnunk kell oly szerkezetről is, mely a gyertyát az elégés mértékében fölfelé tolja. Ez a jelen találmány szerint a (9) vasrudakon járó (13) súlyokkal történik. Az (5) gyertya fenekébe szúrt (18) fapecek aljára erősített (19) kereszt végeibe több pld. négy vékony, de erős (16) vonószerv van kötve, mely vonószervek a (4) lemezre szerelt (15) csigákon át a (13) súlyokhoz vezetnek. A (18) fapecek oly vékony, hogy belefér a (6) hüvelybe. Ily módon az (5) gyertya a (6) hüvelyben csúszva, az utolsó cseppig eléghet. Hogy a (13) súlyok az (5) gyertyát emelhessék, le kell győzniök az elégésnél megolvadt anyag tapadását a (6) hüvely falához. Mivel a tapadás a gyertya anyaga és vastagsága szerint változó, a (13) súlyoknak is változtathatóknak kell lenniök. E célból minden egyes (13) súly tetszés szerinti számú, több tárcsából vagy lamellából áll, melyek közül a középső tárcsák vagy lamellák oldalt kihúzhatók. A tárcsák vagy lamellák ferde síkon illenek egymásra, hogy maguktól le ne csúszszanak, Hogy a tapadás könnyebben legyen legyőzhető, különösen ugyanannak a gyertyának újbóli használatban vételénél, a (6) hüvely fölső vége kissé kúposán van kibővítve. Ugyanazon hüvely vékonyabb gyertyához is használható úgy, hogy a leggyakrabban előforduló, 18—30 mm-ig terjedő, különböző átmérőjű gyertyákhoz mintegy két-három hüvely elegendő. Használatba vételnél az (1) égőt a (2) kupakkal és a (17) üveggel együtt leemeljük, a (6) hüvelybe dugott (5) gyertyát a betéttel együtt beillesztjük a lámpába, miközben az (5) gyertya feneke a (18) fapecket terheli, mely ennek következtében leszáll és a (13) súlyokat megemeli. A (8) betétet úgy helyezzük rá a (4) lemezre, hogy a betét peremén elrendezett, de a rajzban föl nem tűntetett beszögelések a (4) lemeznek ugyancsak föl nem tűntetett kampói előtt haladnak, ezt követőleg a betétet elforgatjuk, pld. % fordulattal, amikor is a (8) betét a lemezen rögzítve van. Ezen rögzítési mód helyett természetesen tetszőleges más módot is választhatunk. A behelyezett gyertya meggyújtható és mire kellő nagyságú lánggal ég, az égőt ismét ráilleszthetjük. Ezután a gyertyát a hüvelynél fogva kellő magasságba hozzuk, míg tökéletes, szép lánggal ég. Uj fajtájú gyertyánál eleinte figyelni kell vájjon az utánaemelés mérve megfelelő-e? Kellő beszabályozás után a gyertya a (13) súlyokkal zavartalanul használható. • Megközelíthető pontossággal végzett fotometrikus mérések szerint 30 mm. vastag stearingyertyánál a fény, a szabadon égő gyertyáéval szemben, 36%-kal volt erősebb és emellett a gyertyalámpá-
