74689. lajstromszámú szabadalom • Lövedék

giáját az eltalált testre vigye át. Ehhez képest itt a lágy ólomlövedék ráfecskendezett külső rétege a következő célokat követi: 1. hogy a lágy ólommagnak a behatolásra éppen legmegfelelőbb merevséget kölcsönözze; 2. ezen külső réteg a lágyólommagnak a fegyvercső huzagaiban való pontos vezetését biztosítja; 3. megvédi a fegyvercső fúratát a lágyólom okozta ólmosodástól; 4. a lágyólmot kifelé oxidáció ellen elzárja; 5. ezen külső réteg méretei akként szabhatók meg, hogy a lágyólmot jellemző összes energiatényezők teljes mértékben vitetnek át az eltalált testre. Az acélköpenyes lövedékeknél, melyek eddigelé általánosan szokásosak, a tapasztalat szerint a gyártási eljárás maga, a lőhatás tekintetében túlnagy átütőerőt eredményez úgy, hogy a lövedék éppen a legrövidebb távolságokra nem közli teljes energiáját a talált céllal, hanem az összenergiának egy része a célon való áthatolás után a továbbröpülésben pazaroltatik el. Ez pl. azzal a következménnyel jár, hogy ha egy ilyen maroklőfegyverrel fölszerelt egyén a támadót néhány lépésnyi távolságból eltalálja, nem képes azt közvetlenül a lövés által leteríteni; a támadónak — noha ez az acélköpenyes lövedékkel keresztül van lőve — még elég ereje van arra, hogy a néhány szükséges lépést megtegye és a védőt leszúrja. Ekként tehát a Iőhatás a védelem céljának nem felelt meg. Hasonlóképen megkívánja a vadász is azt, hogy a vadászlövedékével jól eltalált vad közvetlenül a lövéstől elterüljön. Ezt a követelményt a szokásos acélköpenyes lövedékek tapasztalat szerint a legritkább esetben teljesítik. Másrészt a tisztán lágyólomból való lövedékeknek meg vannak a maguk sajátos hátrányai, mint pl.: túlcsekély behatolási képesség, a fegyvercsövek ólmosodása és a lövedékeknek hosszabb tárolás alatt bekövetkező bomlása. A találmány tárgya mindezen hátrányokat teljesen kiküszöböli, minthogy a ráfecskendezett külső réteg a fönt (1—5. alatt) fölsorolt előnyös tulajdonságokat természetesen a lágyőlomból való vadászlövedékeknek is kölcsönözni képes. Az alábbiakban további példa gyanánt, a 2. ábra kapcsán a (karokkal tartandó) kézi lőfegyverekhez (puskákhoz) való, ellenséges védőpajzsok elleni acélmagvú lövedékeknek lehetőleg hatásos alakban való kiképzését ismertetjük. Ezen lövedék (s) acélmagvát közelítőleg a szabványos puskalövedékekével megegyező kaliberrel és hosszban állítjuk elő. A szabványos lövedékével megegyező ballisztikai sajátságok (alak, súly, súlyponti helyzet stb.) elérése céljából az (s) acélmagot a (b) lágyólomburok veszi körül, mely utóbbit a találmány szerint a fecskendező eljárás útján megfelelő (a) külső réteggel burkoljuk, mimellett az eddigi acélköpenyekkel szemben sokkal vékonyabb (a) külső réteg folytán az acélmag lényegesen nagyobb átmérővel készíthető, semmint az eddigelé lehetséges volt. Ez az acélmagvú lövedék már most az eddigelé szokásos acélköpenyes és acélmagvú lövedékekkel szemben azt az előnyt nyújtja, hogy az egészében nagyobb tömegű acélmagnál fogva nagyobb átütőerőt fejt ki, ennélfogva a védőpajzsba nagyobb lyukakat ver és a védőpajzsokat a kilövési nyílásnál hasogatja. Ezen lövedék acélmagva, mely közönséges acélból készülhet, nagyobb hatást fejt ki, mint az eddigi legjobb wolframacélból készült kisebb acélmagvak és így ez az acélmagvú lövedék nagyobb hatás mellett olcsóbb, mint az eddigelé szokásos ficélmagvú lövedékek. Azonkívül a találmány szerinti acélmagvú lövedék a lágyabb vezetés — pl. lágyólomra reáfecskendezett vörösrézzel való vezetés — a fegyvercső fúratát sokkal ke-, vésbbé támadja meg, mint az acélköpenyes acélmagvú lövedékek. Végül annak elő-