74686. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kompvezérlés

A 3—6. ábrákon látható kiviteli alak abban tér el, hogy ennél a (4) vezérlőkötél nem helytálló (2) horgonyhoz van hozzáerősítve, hanem (7, 7') vezetőcsigához (6. ábra), mely a folyó medrébe sülvesztett két (2, 2') horgony között kifeszített (6) kötél mentén gördülhet végig. A (2, 2' horgonyok távolsága megfelel a folyómederszélesség egynegyedének. A működési mód a következő: a komp itt is a (7) vezetőcsiga mint forgáspont körül kileng a folyó közepe felé és legnagyobb sebességét az (5') helyzetben éri el, tehetetlenségénél fogva természetesen továbbmozog és maga után húzza a (6) kötél mentéri mozgó (7) vezetőcsigát az (5") helyzetig, amelyből azután ívalakú mozgással jut át a túlsó partig. Ezen megoldási mód tapasztalat szerint különösen szeles időben sokkal jobban működik, mint az 1., 2. ábra szerinti kiviteli alak. A 7—11. ábrákon föltüntetett kiviteli alak előbbiekhez viszonyítva lényegesen eltér, amennyiben itten a kompnak ingaszerű átlengése nincs meg, a berendezés kissé költségesebb, ezzel szemben előnye, hogy a komppal a folyó keresztirányában állandó magasságban tetszőlegesen ide-oda mozoghatunk, bárhol megállhatunk és a mozgásirányt bárhol megváltoztathatjuk. Ezen megoldási módnál a folyómeder két szélén van egyegy erős (b) cölöp a folyófenékbe beverve, melyeknek a fenékből kiálló végeik között erős (c) kötél van kifeszítve. Ezen kötél mentén két (d, d) vezetőcsiga mozoghat el (6. ábrához hasonló kiképzésben), melyek mindegyikéhez egy-egy (e, e') kötélvég csatlakozik. Az (e, e') kötél az (o) komp egyik hoszszélének két sarkán elrendezett (f, h) vezetőkorongok körül futva néhányszor körülcsavarodik a (g) dob körül, mely [forgatóberendezéssel és önzárószerkezettel van ellátva. A kötélsúrlódás folytán a kötél a (b) kötéldobhoz viszonyítva el nem csúszhatik, viszont mozgásba jön, ha a kötéldobot elforgatjuk. A kötéldob elforgatása által a kompnak háromféle fő helyzete állítható elő és pedig a 8. ábra szerinti helyzet, melynél az (e, e') kötélvégek egyenlő hosszúak, miáltal az (o) ' komp hosszszéle a folyásirányra merőlegesen áll és nincs erőhatás, mely a kompot egyik vagy másik irányban elmozgatná, miért is a komp áll. Előállítható továbbá a 9. ábra szerinti helyzet, melynél az (e) kötélvég hosszabb az (e') kötélvégnél, miáltal a vízfolyás a komp hosszszélét ferdén találja és a kompot balról jobbfelé hajtja, miközben az (e, e') kötélvégekhez kapcsolt (d) csigák a (c) kötélen legördülnek. Előállítható végül a 10'. ábra szerinti helyzet, melynél az (e) kötélvég rövidebb az (e') kötélvégnél, minek következtében a komp jobbról balfelé mozog. A (g) kötéldob megfelelő előállítása által tehát a komp mozgási iránya és haladási sebessége változtatható és szabályozható. A bemutatott példaképem kiviteli alakoktól jelen találmány a gyakorlatban számos eltéréssel is készíthető, mely eltérések a találmány lényegét nem érinthetik. Szabadalmi igények. 1. Önműködő kompvezérlés, azáltal jellemezve, hogy a komphoz (4) vezérlőkötél van hozzáerősítve, melynek másik vége a folyó medrének közepén van lehorgonyozva azon célból, hogy a folyó egyik partjáról eleresztett komp a vezérlőktől lehorgonyozott vége, mint forgáspont körül, ingaszerűen átlengjen a folyó másik partjára. 2. Az 1. alatt igényelt kompvezérlés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (4) vezérlőkötél (4', 4") elágazásaival csatlakozik az (5) komp egyik hosszszélének két végéhez. 3. Az 1—2. alatt igényelt kompvezérlés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (4) vezérlőkötélnek a folyó fenekére nyúló vége a folyófenék fölött kifeszí-