74652. lajstromszámú szabadalom • Berendezés központi állítású, a helyszinén felhasítható váltókhoz a felhasításnak és a vezetékszkadásnak a központban való jelzését

- 3 nába hatol és ezzel a (28) rudat a forgásirány szerint az egyik vagy másik irányban eltolja. A (28) tolórúdnak és ezzel a váltónak az egyik, ill. másik végállásban való el reteszelése tudvalevőleg úgy történik. hogy a (10) dobnak (29)-cel jelölt, úgynevezett reteszbordája a (28) rúd alsó részén alkalmazott úgynevezett reteszpofával (29a) jut kapcsolatba. Ez az általában ismeretes, Siemens és Halske-féle szerkezet a bevezetésben említett javaslat szerint akként van kiegészítve, hogy a (28) tolórúd a (27) csatornán kívül még két (fs) csatornával és a (9) ütközővel van ellátva. Ezen kiképzés hatása, pl. a föltüntetett jobboldali végállásnál, abban nyilvánul, hogy a váltó fölhasítása alkalmával, amikor is pl. elnyírható pecek alkalmazása folytán a (28) tolórúd és a reteszpofa közötti összeköttetés (és ezzel maga az elre'teszelés) megszűnik, a (9) ütköző a jelen esetben balirányban visszamozgó (28) tolórúd hatása alatt a (14) menesztőcsap elől eltávolodik és ezzel az utóbbi a jobboldali (8) csatornával jut kapcsolatba, amikor is a csatorna a (14) csapot bal irányban magával viszi és ezzel a (10) dobot tovaíorgatja és pedig ugyanabban az irányban, amelyben az az utolsó váltóállítás alkalmával forgott el, vagyis amikor a váltó a föltüntetett állásba jutott oly módon, hogy a (14) csap az (1) állítókorongnak a kettős nyíl irányában való elforgatása folytán (baloldali helyzetéből) fölülről a (27) csatornába lépett és azután a jobboldalon a csatornából, egészen a (9) ütközőig, kifelé mozgott. A (10) dobnak ismertetett utánforgását már most a találmány szerint a következő egyszerű szerkezet segélyével használjuk föl a központban foganatosítandó említett jelzések céljaira: A (2) kéziemeltyűvei ismert módon a (3) csappanófogantyú van összekötve, melynek a (2) emeltyűhöz való hozzászorítása alkalmával a (30) rúdon alkalmazott (6) hasáb az (1) áilítókorong (33) bordájának (7) kivágásába hatol és ezzel a (2) kéziemeltyű és az (1) korong között kapcsolat létesül úgy, hogy az (1) korong a váltó állítása céljából a kéziemeltyü segélyével elforgatható; a (30) rúddal ugyancsak a szokásos módon (31) szögemeltyű van összekötve, mely a helytálló (32) tengely körül forgatható és melynek (4) ága, a szabad végén kiképezett (34) harántnyúlvánnyal (3. ábra) a (33) bordának megfelelő (föl nem tüntetett) kivágásával kapcsolódik az (i) korongnak a végállásokban való elreteszelése céljából. Míg azonban a szokásos szerkezeteknél a (34) nyúlvány az (!) koronggal akként kapcsolódik, hogy az eireieszelt helyzeben a korongnak mindkét irányú elforgatását meggátolja, addig a találmány szerint a (.34) nyúlvány a föltiíatetett módon egyik oldalán ferde felületben végződik, melylyel a (33) bordának megfelelő (12) ferde fölülete működik együtt úgy, hogy a föltüntetett helyzetben a (4) retesz az (1) korongnak csak az egyszerű nyíl irányában, íizaz (az utolsó állításhoz képest' visszafelé való elforgatását gátolja meg, a kettős nyíl irányában való utánforgás: azonban nem, mert az utóbbi irányban való elforgás esetén a (12) fölület ekhatásnál fogva a (34) nyúlványt az (1) korongból kikapcsolja. Mindez csak az egyik (föltüntetett) végállásnak felel meg; hogv már most a másik végállás is hasonló módon tekintetbe legyen véve, maga a (4) reteszemeltyű kettősen van kiképezve és annak az (1) korong másik (a rajzlap síkja mögötti) oldalán lévő párhuzamos része ugyancsak (34) nyúlvánnyal van ellátva, mely az előbbiéhez hasonló, de a másik végállásnak megfelelően ellenkező fekvésű ferde fölületben végződik, mely utóbbival az (J) korongnak (a rajzlap síkja mögötti) oldalán és inás, megfelelő helyen kiképezett, a (12) fölülethez képest ugyancsak ellenkező fekvésű ferde bordaföliilet működik együtt. Ez a kettős kiképzés, valamint általában a berendezés részeinek a másik végállásnak megfelelő helyzetei jobb áttekinthetőség kedvéért nincsenek föltüntetve és különben is a magukban