74631. lajstromszámú szabadalom • Závárzat önműködő lőfegyverek számára

— 4 észlelhető; míg ugyanis a (g) szemölcsök által létesített elfordulásnál (3. ábra) 90" - 67.5 + 22.5", addig a (c) szemölcsök által létesített elfordulásnál (4. ábra) 90" -60" +. 30". Ez a látszólagos diszharmónia ismét csak elősegíti a töltényhüvelynek meglazítását és a záródugattyúra ható visszalökési erőt is nagyobbítja, mert az (5) dugattyúnak (1. ábra) azalatt, mialatt a závárzatkarmantyút a (g) szemölcs a cső nagy viszalökési erejének hatása alatt 9 mm.-rel viszalökte, a (c) szemölcsnek hatása alatt 9 + 0, .75 + 1 = 10.75 mm. utat kellett kényszermozgásszerüen megtennie, amennyiben a (c) szemölcsöt a horonynak csavarmenetes (o) része (4. ábra) kényszermozgásszerüen 1 mm.-rel tolja el hátrafelé, még mielőtt a csőnek 9 mm. hosszú és a závárzatkarmantyúnak 9.75 mm. hosszú visszalökése befejeződött. Figyelembe veendő az is továbbá, hogy az (o) horony résznek menetmagassága (96 mm.) a (gl) horony csavarmenetalakú része menetmagassá^ának (48 mm.) kétszerese. A cső nagy viszalökési erejének rövid, 9 mm. hosszú úton kifejtett hatása az (5) záródugattyúnak (2. ábra) automatikus mii ködése szempontjából annyival inkább érvényesül, mert a (g) szemölcsök nagyobb sugarú körön fekszenek, mint a (b) vezető bordáknak folytatásában fekvő (c) szemölcsök (1. ábra), amiért is a (4) závárzatkar mantyú nagy forgató nyomatékot létesít. A (4) závárzatkarmantyú 90'-os elfordulásának módja (90 = 67, 5 + 22.5) a 2. ábrából világosan kitűnik és mihelyt a (4) závárzatkarmantyú ezen 90"-os elfordulását elvégezte, az (5) záródugattyú (1. ábra) kinetikai energiájának hatása alatt erőveszteség nélkül hátraszökik, miközben az (f) ütő rugót megfeszíti. A visszaszökésnek "befejezte után ^iz (f) ütő rugó a záródugattyút mindaddig előremozgátja, míg a (h ) ütő szegnek orra az (i) elcsattantó csapban meg nem akad Ettől kezde a záródugattyú csakis toh :ictlenségének hatása alatt mozog előre, míg (c) zárószemölcsei a (4) závárzatkarmantyú hornyainak (o) részeibe (4. ábra) bele nem ütköznek. Ha ez bekövetkezett, a (4) karmantyúnak (g) forgató szemölcsei (3. ábra) a (gl) hornyoknak elreteszelő részeiből kiszabadulnak, vagyis a nyíl irányaival ellenkező irányban mozognak és a még megfeszített (e) rugónak (1. ábra) megengedik, hogy ez a (3) csövet, a (4) závárzatkar maníyút és az (5) záróhengert a záróállásba állítsa. További előnye a találmányt képező závárzatnak az, hogy ez külön töltényhüvelykidobóval fölszerelve nincs és hogy ezt az iitőszög helyettesíti. A lövés után ugyanis a (h) iitőszög, az (f) ütő rugónak hatása alatt, csúcsával a töltényhüvelynek jenekére nyomást gyakorol (5. ábra), miközben a (p) tölténykihúzónak karma a töltényhüvelyt karimájának fölső részén visszatartja. A töltényhüvely a szakadozot vonalakkal föltűntétett állásába törekszik beállani, ami azonban egyelőre lehetetlen. Ha azonban az (5) záródugattyú anyira hátrafelé mozgott, hogy a töltényhüvelynek mellső éle a töltő nyílásnak (m) éle (1. ábra) előtt elhaladt, a töltényhüvely hirtelen fölemelkedni törekszik, minek következtében a hüvely fölbillen. A hüvelynek kidobása ezért előnyösen folytonos nyomással végezhető, melyet maga az iitőszög fejt ki. Folytonos, vagyis rúgónyömásnak alkalmazása a tölténylűivelynek kidobására elvileg nem új. A jelen találmányt képező závárzatnál ez a megoldás a főkérdésnek megoldásával adva van és ez a tény is igazolja azt, hogy a lecsavarolható závárzatkarmantyú a már fölsorolt négy műszaki hatáson kívül további előnyöket is biztosít, nevezetesen egyszerűsíti a záródugattyúnak szerkezetét és lehetővé teszi a závárzatkarmantyúnak mindennemű önműködő závárzatnál való alkalmazását, minek következtében a töltényhüvelynek höokozta kiterjedése még teljesen mereven elreteszelt, a csőtengelyhez derékszög alatt álló elreteszelő fölületekkel bíró záródugattyúknál is figyelembe vétetik.