74631. lajstromszámú szabadalom • Závárzat önműködő lőfegyverek számára

_ 2 — vár-zatkarniantyúbari ismert módon reteszelödnek el, a (4) závárzatkarmantyú pedig a (3) csőhöz képest, mellyel az nincs mereven összekötve, csavarmenetekben elmozdulhat úgy, hogy a (4) závárzatkarmantyú könnyen forgatható, a (3) cső azonban forgást nem végezhet. Ha a závárzatnak föltüntetett foganatosítási alakjánl ezen öszekötö csavarmeneteknek menetmagassága 3 mm. és a závárzatkarmantyú csak bizonyos, meghatározott nagyságú elfordulást végezhet, a fegyver csövének elrendezése szírint két esettel állhatunk szemben: Az első esetben a fegyvernek csöve semmiféle elfordulást és semmiféle eltolódást nem végezhet, tehát mozgása, a föltüntetett foganatosítási alaknál pld. a (g) szemölcs, illetve a (d) nyújt vány útján, teljesen meg van gátolva, minek következtében a záródugattyút és ennek (c) szemölcseit akként kell kiképezni, hogy a nyitásnál a dugattyú végezzen elfordulást. Ha már most a töltényhüvely hőokozta kiterjedése a záródugatytyúnak mellső és a csőnek hátsó fölülete között feszültséget létesít, a (4) závárzatkarmantyú mindaddig részt vesz a záródugattyú forgásában, míg egy, a töltényhüvelynek meghosszabbodását lehetővé tevő, körülbelül 0.3 mm. széles hézag nem létesül, ami a (4) závárzatkarmantyúnak 36"-os elfordulásának felel meg. Ez az elfordulás abban az irányban megy végbe, amelyben a (4) závárzatkarniantyúnak a (3) csőről való lecsavarolását végezzük, mert ily módon létesíthető a 0.3 mm. széles hézag. Ezen esetben a (4) závárzatkarniantyúnak további forgása meg van gátolva és csak a záródugattyú végzi akadálytalanul további forgását, melynek következtében a (4) závárzatkarmantyúban való elreteszelése megszűnik. A másik esetben az (5) záródugattyúcsakis egyenes irányban mozog, amit a dugattyúnak az (1) závárzattokban kiképezett (a) hosszirányú hornyokkal kapcso-' lódó (b) vezető bordái (2. ábra) és a (c~> zárószemölcsök (1. ábra) diéznek elő, melyek á (b) vezető bordáknak egyszerű, bizonyos köznek meghagyásával következő folytatásai; az (5) záródugattyú ekkor a (4) závárzatkarmantyút el nem forgathatja és a szükséges forgást a csőnek kell létesítenie, mely ekkor a csőágyban, egyenes irányban, rövid úton hátrafelé mozoghat. Ez esetben a (4) závárzatkarniantyúnak (g) szemölcsei az (l) závárzattoknak csavarmenetalakú hornyaival kapcsolódnak. Ha már most a cső, a visszalökési erőnek hatása alatt, rövid úton visszaszökik, a (4) závárzatkarmantyú abban az irányban fordul el, amelyben azt a'csőről való lecsavarolás céljából forgatnia kell úgy, hogy a töltényhüvely hőokozta kiterjedésének megfelelő, körülbelül 0.3 mm. szélességű hézag eben az esetben is létesül annak dacára, hogy a (c) zárószemölcsöknek elreteszelő fölúletei a csőtengelyhez "derékszög alatt állanak, tehát a závárzatkarmantyúban teljesen merev elretesze!ést létesítenek. Ezen a helyen kifejezetten utalni kell arra a tényre, hogy a fegyvertechnikának mai állásánál a csőtengelyhez pontosan derékszög alatt álló elreteszelő fölületekkel bíró (c) zárószemölcsöknek alkalmazása föltétlenül szükséges, mert a jelenleg használt új lőporok, ferdén álló, tehát csa; varmenetalkú zárószemölcsöknek alkalmazását nem igen engedik meg vagy legalább is a ferdén álló zárószemölcsöknek túlságosan nagymérvű kopását idézik elő, mivel az új lőporok a töltényhüvelyeket "okozott mértékben hevítik föl és ennek megfelelően a nyomási viszonyokat >s légváltoztatják. A csőről lecsavaroiható (4) zárókarnantyú mindkét ismertetett esetben önműködő lőfegyvereknél az új műszaki Inasoknak egész sorát biztosítja, nevezetesen: 1. Lehetővé teszi a töltényhüvelvnek hőokozta kiterjedését és ily módon kíméli 1 zárószemölcsöket és megkönnyíti a závárzatnak nyitását annak dacára, hogy a