74579. lajstromszámú szabadalom • Szilárdan álló váltólámpa mozgatható ellenzőkkel egyszerű jobb- és balváltókhoz

Megjelent 1919. évi július hó 28-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74579. szám. Va/sí. OSZTÁLY. Szilárdan álló váltólámpa mozgatható ellenzőkkel egyszerű jobb- és balváltókhoz. TELEFONGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÉS KROLUPPER JÓZSEF CÉGEK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1918 március hó 27-ike. A találmány tárgya szilárdan álló váltólámpa mozgatható ellenzőkkel jobb- és balváltókhoz, melynél a jelzőábrákat a lámpaoldalak mindegyikén egy-egy a lámpa testén vagy állványán elcsúsztathatóan, illetve vízszintes tengely körül kilengethetően elrendezett ellenző hozza létre. Ezen, magukban véve ismert váltólámpáknál az ellenzőket menesztőemelők mozgatják, melyek vezetésére az ismert szerkezeteknél is görbe vezetékek szolgálnak, oly célból, hogy az ellenzők a váltó átállításához szükséges mozgás legnagyobb része alatt közbenső helyzetet elfoglalva, zavaró ábrákat képezzenek, míg a helyes jelzőábrák csakis a váltó két végállásában mutatkoznak. F.zt a célt az ismert szerkezeteknél azáltal igyekeztek elérni, hogy a vezetőhornyot végein excentrikusan, középső részében pedig koncentrikusan képezték ki úgy, hogy a váltóállítás kezdetén az ellenzők a hajtóemelők csekély útja után középhelvzetiikbe kerültek és ebben kevéssel a váltóállítás befejezése előttig meg is tartattak. Ezen kiképzéssel azonban a kitűzött föladatot csak részben lehetett megvalósítani, amennyiben a vezetőgörbe folytonossága következtében az ellenzők az egyik végállás elhagyása után, tehát amikor a csúcssin a tősint már elhagyta, illetve a másik végállás elérése előtt, amikor tehát a csúcssin a tősint még nem érte el, aránylag elég hosszú szakaszon a rendes ábrákat mutatták. Már pedig különösen kampós zárral bíró váltóknál fontos követelmény, hogy azok az útszakaszok, amelyeket a menesztőemelők, illetve az ellenzők a rendes ábrák képzésétől a zavaróábrűk képzéséig vagy fordítva leírnak, rövidebbek legyenek, mint a váltó ki-, illetve elreteszelési útja, vagyis hogy az ellenzők a csúcssinek egész állítási útja alatt tényleg nyugalomban maradjanak. Ez a föltétel az ismert szerkezettef nem volt kielégíthető. A találmány értelmében a vezetőgörbe körívalakú középszakaszát, mely az ellenzők mozdulatlanságát biztosítja, megtartjuk, míg a görbe két végét a körívalakú középszakaszhoz nem folytonos görbe alakjában csatlakoztatjuk. Ezen kiképzéssel elérjük, hogy a menesztőemelő végei, illetve az emelővégekben ágyazott görgők a két véghelyzetben a vezetőgörbe nyugasszerűen kiképezett végeiben fekszenek és