74544. lajstromszámú szabadalom • Túláramra működésbe lépő időzetkapcsoló folyadékot tartalmazó és elektromos áram által hevített csövekkel

megszakíttatik, míg ha a folyadék a lie­vítőszerkezet lehűlése után újból konden­zálódott, akkor a vezető összeköttetés ismét helyreáll. A 2. ábra a leírt kivitelű időzetelem kapcsolásának egy példáját mutatja, A föntiekben leírt (1) időzetelemmel a (3) ellenállás előkapcsolása mellett a maxi­in ál kikapcsoló kioldómágnesének (2) csé­véje párhuzamosan van kapcsolva, A (3) ellenállás arra szolgál, hogy az (1) elem­ben és a (2) mágnesben az áramelo&ztást helyesen beállíthassuk. Ha az időzetelem (4) kapcsai között az ellenállás a leírt módon megszakíttatott, akkor a maxi­inálkapcsoló mágnese azonnal működésbe lép. Az időzetelemben megszakítandó tel­jesítmény igen csekély, minthogy a pár­huzamosan kapcsolt (2) kioldócséve a fe­szültséget egészen kis értéken tartja. A megszakítófolyadékot tehát erős fénv­ívképződés nem piszkítja be. Káros külső befolyások elkerülésére a patront célszerűen a rajzon látható módon zártan képezzük ki. A 3. ábra a találmány tárgyának más kivitelét sízemlélteti, melynél egyetlen (20) hevítőcsövet alkalmazunk. • A csövet alúl a (19) csavar zárja el. A hevítőcső az elpárologtatandó (18) folyadékot tar­talmazza. Minthogy a folyadék ezen eset­ben nem szolgál vezető összeköttetés lé­tesítésére, higany helyett valamely ke­vésbé jól vezető más elektrolitot is hasz­nálhatunk. A csőnek nem hevített fölső végén a (17) isizorítószerkezet útján a (23) kontaktus van elszigetelten elren­dezve, mely rendes körülmények között nem merül a folyadékba. Ha az elemet a rajta átmenő áram fölhevíti, akkor a folyadék ugyanúgy, mint az első példá­nál, elpárolog. Minthogy a legnagyobb mértékű fölmelegedés természetesen a két kapocs közötti rész közepe táján lép föl, a folyadék ezen a helyen fog leg­először elpárologni. A keletkezett gáz­buborék túlnyomása a még fölötte álló hideg folyadékát addig emeli föl, míg csak a (22) kontaktussal érintkezésbe nem jut Ezáltal az az áramkör, mely a (25) kioldómágnest működésbe hozza, zá­ratik. A 3. ábrán a hevítőcső sugárirányú hőszigetelése nincs föltüntetve, de termé­szetes, hogy ilyen hőszigetelés az 1. ábrán föltüntetett módon minden további nél­kül alkalmazható. A 4. ábrán ezen foganatosítási alak olyan további kiképzése van föltüntetve, mely főképpen nagy áramerősségekhez alkalmas. A (.16) hevítőcső itt hullám­alakban meg van görbítve ÓSÍ a (24) kap­csok úgy vannak elrendezve, hogy az áram a berendezés három párhuzamosan kapcsolt csövén megy át. Minthogy pedig csak egy összefüggő csövet alkalmazunk, melynek hossza nagyobb, mint az egyes hevítőcsődarabok háromszorosa, a folya­dék fölszíne a folyadék elpárol gásánál aránylag nagy elmozdulást végez, úgy hogy ezen elrendezésnél az áram határ­éitéke különösen pontosan állítható be. A (23) kontaktus és a (25) kioldómágnes elrendezése ugyanolyan lehet, mint a 3. ábránál. Az 1., 3. és 4. ábrán föltüntetett kivite­leknél a találmány értelmében a csatla­koztatókapesok egyike eltolható lehet, oly célból, hogy a ható csőhosszt és ezzel az áram határértékét változtathassuk. A leírt elrendezések minden különö­sebb nehézség nélkül egészen körülbelül 1000 ampernyi áramerősségekhez hasz­nálhatók anélkül, hogy a veszteségek egy bizonyos értéknél nagyobbak volnának. Hogy azonban az új berendezést tet­szőlegesen nagy áramerősségekhez hasz­nálhassuk, a vesizteségeket még jobban kell csökkenteni. Míg az áramerősség nem túlságosan nagy értékeinél az árambevezetőkapcso­kon át végbemenő hőelvezetés még nem okoz túlságosan nagy veszteségeket, addig ezen veszteségek körülbelül 1000 ampertől kezdve az őszes veszteségek je­lentékeny hányadát képezik. A találmány értelmében a kapcsokon át való hőelvezetést teljesen megakadá­lyozzuk. azáltal, bog}' a hevítőáramot a

Next

/
Oldalképek
Tartalom